Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ordasi Ágnes: Térfoglalás. A fiumei(?) Delta megszerzésének stratégiái
52 Tanulmányok mindig foglalkoztatott azonos intenzitással; mindennapi létkérdést elsősorban a Deltán áruikat raktározó kereskedők s az azokat veszélyeztető elemek számára jelentett.21 Mindazonáltal a Delta határmenti mivoltából kiindulva a magyar kormány természetszerűen szembetalálta magát a báni törekvésekkel. A határrendezés, valamint az ezzel kapcsolatos biztonsági intézkedések bizonyos időközönként újra és újra felmerültek, és hosszú levelezések elindítói lettek. Kiváltképpen, mivel a Fiumara (Rjecina)-folyó határként való elismerése nemcsak a Delta területtől fosztotta volna meg a várost és a magyar kormányt, hanem az időközben hozzáépített és nagyobbrészt állami pénzből fedezett Baross Gáborkikötőtől és a hullámgátaktól is.22 Ugyanakkor mégsem a miniszterelnökség szerepe tűnik igazán meghatározónak. Ennek oka többek közt az úgynevezett „nagy Fiume-kérdés” tudatos kerülésének szándékában23 és a más jellegű, az országos érdekeket jobban érintő problémák prioritásában keresendőek. Az óvatos tartózkodás Khuen-Héderváry Károly horvát bán megnyilvánulásait is jellemezte, aki bár egyes esetekben figyelembe vette a központi kormány érdekeit, alapvetően mégis a horvát tartománygyűlésnek, a szabomak tartozott felelősséggel.24 Mérsékelt, de határozott hangvételű átirataiban a Deltát horvát területként aposztrofálta, s akárcsak később Teodor Pejacevic,25 következetesen megkérdőjelezte a magyar kormány és a fiumei rappresentanza igényeit.26 Ugyancsak fontosnak tűnik, hogy az áttekintett források alapján a Delta-kérdést többnyire a magyar felek vetették fel, s a báni kormányzat megkeresésükre reagálva fejtett ki véleményt. A kérdést illetően szintén érdekes az igazságügyi, a belügyi és a kereskedelmi minisztériumok különös aktivitása. A belügyminisztérium a közbiztonsági viszonyokat kívánta normalizálni, és ennek eléréséhez akár a horvát csendőrség segítségét is igénybe vette.27 Mindazonáltal távlati célként mégis a határrendőrség bevezetését határozták meg, amely törekvés számos nehézségbe, mindenekelőtt Fiume városának autonómiájába ütközött.28 Noha a terület feletti törvénykezési és joggyakorlati szempontok kétségtelenül fontos részét képez21 DARJU5. Ált. ir. 342/1908. 377. d. 22 MNLOLK26 873.es. 1910. XXVII. t. 13312/1908. XXIX. 12941. a. sz. 44803/IV. K.M; DAR JU 5. Ált. ir. 342/1908. A fiumei munkaadók szövetkezetének fakiviteli osztálya. 377. d. 23 MNL OL K 26 873. cs. 1910. XXVII. t. 81/1904. 81. a. sz. XXV. t. 24 Uo. 7364/1899. 5205. a. sz. XXXI. t. ad 7364/1899. 25 Teodor Pejacevic 1903-tól 1907-ig volt horvát bán. 26 A rappresentanza fiumei képviselőtestület, élén a podestának nevezett polgármesterrel. 27 DAR JU 5. Ált. ir. 4022/1910.1. osztály. 2. alosztály 9. a. sz. 377. d. 28 Autonómiák 2005. 308-310, 327-352. p.
