Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ordasi Ágnes: Térfoglalás. A fiumei(?) Delta megszerzésének stratégiái
50 Tanulmányok Trieszt nyomasztó gazdasági fölénye és a horvát terjeszkedés következtében a fiumei városvezetésnek a Delta megszerzése már a kezdetektől érdekében állt. A képviselőtestület, benne számos nagyvállalkozó és kereskedő a Deltát a virágzó fiumei fakereskedelem szolgálatába kívánta állítani, ezért farakhelyet létesített a viszonylag nagy kiterjedésű egyenes területen. Hasonló célokat szolgált az itt létesített punto franco13 és a Baross-fakikötő kiépítése is. A folyamatos helyhiánnyal és raktározási problémákkal küszködő város és kikötője számára az itt felépített és bérbe adott magán- és közraktárak szintén számottevő bevételeket biztosítottak. Mindennek ellenére a terület nem pusztán telephelyként, de a város tehermentesítésének egyik eszközeként, valamint közlekedési csomópontként is funkcionált: a MÁV a Deltán keresztül kötötte össze Fiúmét a horvát területen fekvő ipari negyedekkel és a környező városokkal. A Delta földrajzi fekvéséből adódóan valódi társadalmi és közigazgatási „senki földjének” számított, ahol a különböző nemzetiségű, fiumei, susaki vagy más környékbeli illetőséggel bíró polgárok/személyek kötetlenül érintkezhettek egymással. A mindennapi élet problémái és megélhetési nehézségei azonban a jól ismert nemzetiségi súrlódásokon kívül másfajta szolidaritásokat és konfliktusokat is létrehoztak. A horvát, magyar és fiumei hatóságok illetékességi összeütközései, a jogi és eljárási bizonytalanságok, valamint a gyakran őrizetlenül hagyott, könnyen hozzáférhető faszállítmányok nagyszerű lehetőséget kínáltak a keresetüket kiegészíteni kívánók, vagy a hatóságok elől elrejtőzni vágyók számára. Nem véletlen, hogy a Delta, „a bűn negyede” a tisztességes polgár számára kerülendő városrészként jelent meg, a fiumei Kereskedelmi és Iparkamara pedig méltán aggódott, hogy a kedvezőtlen közbiztonság üzleti érdekeiket, nemzetközi összeköttetéseiket veszélyezteti.14 A világháborút követően az egymással versengő olasz és délszláv katonák súrlódásai folytán a Deltán a nyílt erőszak és a brutalitás egy újabb formája is általánossá vált. Ahogy Egan Lajos kormányzóhelyettes naplójában beszámol róla, a terület olykor emberáldozatot is követelő sortüzek színhelyévé vált,15 amelyek egyik tetőpontjaként 1919 szeptemberében az olasz arditi16 bombát vetettek a délszláv igényeket támogató franciák által elfoglalt deltabeli barakkjára.17 13 Fiume szabadkikötői státuszának (porto franco) felszámolását követően szabadkereskedelmi pontokat (punto franco) hoztak létre, melyeken továbbra is a város saját vámtételei voltak érvényben. 14 DARJU5.Ált. ir. 342/1908. 377. d. 15 Egan 2019. 194. p. A napló eredetije: MNL OL P 2256. No. 20. 16 Arditi: olasz elit rohamosztagosok. A kifejezést általában többes számban használják. 17 Egan 2019. 224. p.
