Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ordasi Ágnes: Térfoglalás. A fiumei(?) Delta megszerzésének stratégiái
Ordasi Ágnes: Térfoglalás 49 gyár kiegyezést követően sem szűnt meg, ráadásul a kérdés az 1848-as területi állapotok mintegy visszaállítása során egy újabb szemponttal gazdagodott.10 11 A magyar közigazgatás alá visszatérő, de földrajzilag Horvátországon belül található Fiume corpus separatumként minden oldalról fontos államhatárral rendelkezett. A Deltán fennálló állapotok rendezését illetően érdemi változás csak 1883- ban történt, mikor a pénzügyminisztérium - Susak község ellenkezése dacára - a Deltán lévő kincstári telkek feletti rendelkezés jogát a fiumei kormányzó vezetése alatt álló Tengerészeti Hatóság részére bocsátotta. A vitát 1884-ben a Tengerészeti Hatóság és Susak megegyezése zárta le, amely értelmében a horvátok a Brajdica nevű terület fejében elismerték a Deltán fennálló viszonyokat, azonban a terület törvényhatóságilag változatlanul Horvátország részét képezte, és az igazságszolgáltatás a buccari, valamint a susaki törvényszék illetékessége alá tartozott.11 E jogi állapoton még az sem változtatott, hogy az 1887. évi kisajátítási rendelkezés eredményeképpen a Delta a MÁV Igazgatóságának birtokába került.12 A Delta hovatartozásának kérdése így de facto továbbra is rendezetlen maradt, ami különösen az 1889-ben meginduló kikötőépítés és Fiume szabadkikötői státuszának elvesztése következtében vált egyre terhesebbé. A magyar kormány és a fiumei elit az újabb feltöltések mellett a terület minél teljesebb kihasználására törekedett: nemcsak a Delta kiterjedését növelték, de hamarosan felépültek a hozzátartozó kiegészítő berendezések is: a Baross Gábor-fakikötő, a hullám- és zárgát, valamint a hullámtörő. A Delta földrajzi sajátosságai, funkciói és szerepe Noha a fenti sorokból elsősorban a Delta hovatartozásából származó jogi dilemmák olvashatók ki, a terület jelentősége mindenekelőtt Fiume kedvezőtlen földrajzi jellegzetességeinek - a kemény, terméketlen, egyenetlen talajviszonyoknak és a Karszt-hegység, valamint a Quamero-öböl által korlátozott természetes határainak - ismeretében értelmezhető. A tény, hogy Fiume további terjeszkedése és sűrűbb beépítése csak nagy költségek árán valósulhatott meg, felértékelte az egybefüggő sík részeket, különösen, ha azok a város megélhetését biztosító kikötő közelében feküdtek. 10 Uo. 11 Emellett azt is kimondták, hogy minden, a horvát tengerparton keletkező alluvium a Horvát Királysághoz tartozik. 12 MNL OL K 26. 873. cs. 1910. XXVII. t. 7364/1899. 5205. a. sz. XXXI. t. ad 7364/1899.
