Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Recenziók
Keller Márkus: Szocialista lakhatás? A lakáskérdés az 1950-es években...305 Keller Márkus Szocialista lakhatás? A lakáskérdés az 1950-es években Magyarországon Budapest, 2017. L’Harmattan - OSZK. 252 p. Keller Márkus 2017-es könyvének már a címe is kérdez. A kötet nem egyszerűen a szocialista lakhatás mikéntjét vizsgálja, hanem azt a kérdést teszi fel, hogy van-e egyáltalán értelme szocialista lakhatásról beszélnünk: mennyiben és milyen szempontból változtatta meg az állami lakásépítés a magyar lakhatási helyzetet az ötvenes években. Keller válasza a lakásépítési programok részletes vizsgálata után az, hogy meglepően kevéssé. Kötete a Rákosi-korszak egy specifikus aspektusát, az állami lakásépítést járja körbe, de ezen kérdésen keresztül szükségszerűen állítást fogalmaz meg az állam hatalomgyakorlásáról, az állam cselekvőképességéről is. Olyan képet rajzol fel az ötvenes évek Magyarországának lakásépítéséről, mely az állam mellett a szakmai csoportokat is cselekvő feleknek mutatja, és láthatóvá teszi azokat a pontokat, ahol a lakásépítés részben vagy teljesen kikerül az állami kontroll alól. Bár a kötet nem definiálja teoretikus megközelítését a totalitárius paradigmához képest, mégis olvashatjuk annak cáfolataként, hiszen olyan eseteket is mutat, melyekben az államhatalom nem képes, illetve nem is szándékozik átalakítani a társadalmat. Az alcím az ötvenes éveket jelöli meg a vizsgálat időbeli kereteként, de már az előszó leszögezi, hogy a „hosszú ötvenes évekről”, azaz a magyarországi sztálinizmus tágan értelmezett, lassú folyamatokat és hosszú átfutási idejű változásokat is magában foglaló, a Kádár-korszak első évtizedét is érintő és a hatvanas évekbe átnyúló időszakáról beszélhetünk. Az időszak ezen megfogalmazása segíti a lakhatás témájának feldolgozását, hiszen szükségszerűen késleltetett jelenségekről van szó: a lakásproblémák felismerése, az országos, majd lokális lakáspolitikai célok kitűzése, az egyes épületek, épületcsoportok megrendelése, az épületek részletes tervének elkészítése, esetleges felülvizsgálata, a tervek kivitelezése, a lakások kiutalása, majd használata, a használat során előnyeik és hátrányaik felismerése hosszú éveket vesz igénybe. Még hogyha nem akadnak különösebb nehézségek, ha nem hátráltatja az építkezést sem szakmai, sem politikai vita, sem anyag-, sem munkaerőhiány, egy-egy pillanat lakáspolitikája akkor is már egy másik évtized lakhatási viszonyait határozza meg. A Szocialista lakhatás? ötvözi a társadalomtörténet, az intézménytörténet és a tágabb értelemben vett várostörténet elemeit. A lakásépítés témáját körbejárva ugyanis mind az államhatalom, mind az építészszakma, mind pedig az egyén, illetve a kisközösség megjelenik mint az új lakások megépítésére, és így a lakáshelyzet, a városkép megváltoztatására képes ágens. Természetesen nem azonos arányban, de a szerző minden szereplő nézőpontját feldolgozza a kapcsolódó források felhasználásával. A kötet bevezetése a lakáskérdés, a lakásválság történetét vázolja fel, illetve a lakáshiányra adott válaszokat tárgyalja a két világháború közötti években, majd ezeknek a válaszoknak az átalakulását a II. világháború után. Ez a fejezet vezeti fel a kötet fő Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xiv. 2019. 305-312. p.
