Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Recenziók
Tarik Cyril Amar: The Paradox of Ukrainian Lviv 299 Tarik Cyril Amar The Paradox of Ukrainian Lviv. A Borderland City between Stalinists, Nazis and Nationalists Ithaca and London, 2015. Cornell University Press. 356 p. Lemberg/Lwów/Lvov/Lviv a „Berlin és Moszkva között” elterülő térség valaha soketnikumú városai között is különleges sorsú. A halicsi fejedelem által alapított város a 14. századtól 1772-ig lengyel fennhatóság alatt állt, majd a Habsburgok jogara alatt Galícia tartomány fővárosa volt 1918-ig. A Monarchia felbomlása után lengyel-ukrán harcok folytak a város és Kelet-Galícia - más értelmezés szerint Nyugat-Ukrajna - birtokáért. A két világháború között Lengyelország súlyos etnikai feszültségektől terhes keleti határterületének nagyvárosa. 1939 szeptemberében a Szovjetunióhoz csatolták, 1941 júniusától 1944 júliusáig német megszállás alatt állt. 1944-1991 között Szovjet-Ukrajna legnyugatibb ipari és kulturális központja, majd a független Ukrajnán belül nyelvi és szellemi, de politikai értelemben is a „legukránabb városnak” számít, amely különleges szerepet töltött és tölt be az ukrán nemzeti identitás megerősítésében. A birodalmak, nagy kulturális régiók határvidékén fekvő élénk forgalmú, sokfelé kapcsolódó város mindig is soketnikumú és sokvallású volt. A 19. században erőre kapó nacionalizmus hatására lakói mindinkább valamely nemzet fiaiként, főleg lengyelként vagy ukránként tekintettek magukra, s a város a különböző nemzetépítési projektek konfliktusának terepévé vált. A zsidók külön etnikumnak számítottak. A II. világháború előestéjén a szovjetizálás első hullámán átesett város még lengyel többségű volt, a zsidók a lakosság közel harmadát, az ukránok mintegy hatodrészét tették ki. A zsidó lakosságot a holocaust során nagyrészt megsemmisítették, a lengyelek aránya a háború utáni Lengyelországba történt áttelepítés után minimálisra zsugorodott. A konfliktusokkal teli, de termékeny multietnikus együttélés évszázadai után, története során először döntően olyanok népesítették be Lvivet, akik a várost ezen a néven hívták, ukránul beszéltek, ukránnak tekintették magukat, és a hatalom is ilyen módon kategorizálta őket. A drasztikus változás mindössze néhány év alatt zajlott le. „Azóta használhatatlanná vált minden lembergi útikönyv.” - írta 1988-ban Kari Schlögel német történész. „Aki azokból próbál eligazodni a városban, eltéved. Azt a Lemberget, amely ugyanolyan fontos volt a civil Közép-Európának, mint Piemont, legfeljebb a temetőkben kereshetjük. [...] A várost töredékeiből kell összeraknunk.” Hozzátette ugyan, hogy valami elkezdődött, „Lvov elkezd beszélni önmagáról”, s az íráshoz illesztett 2015-ös utószóban már rögzítette a változást. „Az én negyedszázaddal ezelőtti utazásom felderítés volt [...] Olyan időszak volt ez, amikor még nem voltak útikalauzok és a tényleges városkorpuszt ábrázoló térképek. A Habsburg Monarchia korából való bédekkerekre, a túlélők visszaemlékezéseire és a háborús bűnösök perira-Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xiv. 2019.299-304. p.
