Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Recenziók
300 Recenziók taira kellett támaszkodni, hogy ki lehessen silabizálni a város szövegét. Hogy milyen gyökeresen megváltozott azóta a helyzet, azt éppen a mából visszapillantva látni.”1 A városról szóló új diskurzus egyik fontos szereplője a Lviv központjában, egy 1905-ben épült, szépen felújított szecessziós épületben székelő Center for Urban History of East Central Europe, melynek a könyv szerzője, Tarik Cyril Amar 2007- 2010 között kutatási igazgatója volt (jelenleg a New York-i Columbia Egyetem tanára). Az intézetet Harald Binder Bécsben élő svájci történész 2004-ben nonprofit magánintézményként hozta létre, ami lehetővé teszi a távolságtartást mindennemű hivatalos emlékezetpolitikától. A kritikai hozzáállás mellett fő célkitűzése a dialógusépítés - nemcsak a különböző nézetek, hanem az akadémia szféra, a tudományos kutatás és a városi nyilvánosság között is. Fő megjelenési formája a tömegeknek szóló „digitális történelem”. A honlapján elérhető „interaktív Lviv” révén ma már interaktív térképek, fotók, filmek segítségével, épületek, utcák, terek és hozzájuk fűződő történetek tükrében bárki apró részletekig menően „összerakhatja” magának a várost - ukrán, lengyel és angol nyelven is - anélkül, hogy valamiféle nemzeti látószög csapdájába esne.1 2 Míg a honlapon keresztül a látható és tapintható örökséget ismerhetjük meg, Amar jelen monográfiájában a város leikéig igyekszik hatolni, annak átalakulásait megragadni a Monarchia felbomlásától az 1960-as évek elejéig, a szovjet ipari nagyváros kiteljesedéséig terjedő időszakban. A szerző a várost érintő uralmi rendszerváltások, traumatikus események során szisztematikusan halad végig, az eseményeket összefogottan ismerteti. Célja annak részletes rekonstruálása, hogy azok az egymást követő erők, amelyek a fordulatok során megszerezték a Lviv fölötti hatalmat, hogyan látták a várost és lakóit, milyenné akarták alakítani és mit tettek ennek érdekében? Politikájuk milyen hatással volt a lakosság különböző csoportjaira, kiemelten a három nagy etnikai tömbre, a lengyelekre, a zsidókra és az ukránokra? Ok hogyan próbáltak alkalmazkodni, védekezni, ennek során hogyan alakult át identitásuk, és az új identitás-konstrukciók milyenné alakították magát a várost? A kérdésekre a válasz valóban töredékekből rakható össze: ukrajnai, oroszországi, lengyelországi, németországi és amerikai levéltárak anyagaiból, különböző nyelvű helyi sajtótermékek, visszaemlékezések tömkelegéből és a várost sújtó viharos események hatalmasra duzzadt irodalmából bányászta ki a szerző az ezt megvilágító, sokszor önmagukban aprónak tűnő mozzanatokat, nyelvi fordulatokat. A kötetben feldolgozott számos történet egyike a Janusz Witwicki építész-művészettörténész által készített városmodell sorsa. Witwicki az 1920-as évek végétől dolgozott a Habsburg foglalás előtti 18. századi Lwow pontos, minden épületet formahűen ábrázoló 1:200 méretarányú modelljén. Egy olyan városban, ahol a nemzeti ébredés korától minden építészeti, urbanisztikai kérdésnek nemzetpolitikai jelentése és jelentősége volt, ez a gesztus azt is kifejezte, hogy a Habsburgok „álklasszicizmusa” a romlás kezdete, a város számára a barokk korszakra visszanyúló „lengyel” épületállomány jelenti az igazi értéket. Az 1944. évi visszafoglalás után maga Hruscsov, az ukrán kom-1 Karl Schlögel: Európa-szigetcsoport. Városképek Berlin és Moszkva között. Budapest, 2018. 123-127. p. 2 http://www.lvivcenter.org/ - Utolsó letöltés: 2020. január 15.
