Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Recenziók
Kőszegi történetek 295 Tatay hogyan tudta végigvinni ezt a különleges és végső soron szélhámos üzletet? Sőt, ahogy a tanulmány írja, vállalkozása egészen sikeres volt, ami részben azzal is magyarázható, hogy a korszakban a keleti guruknak a világban és azon belül Magyarországon is divatja volt. Ha nem így lett volna, Tatay kalandor természete nyilván más kifejeződési formát keresett volna magának. Az egyedi és az általános közti hidat jelenthetik azok a történetek, amelyek ugyan Kőszeghez kötődnek, de országos vagy akár nemzetközi történelmi jelentőséggel is bírnak. Ilyen például a Martinoviccsal és társaival együtt kivégzett Sigray Jakab esete, akit a Reformátorok Társaságának elnökeként fejeztek le a budai Vérmezőn. Ez a történet nem csak Sigray származása miatt kötődik Kőszeghez: Martinovics azzal a megbízással vette be a mozgalmába, hogy a kőszegi polgárok köréből toborozzon új híveket mozgalma számára. E megbízásnak nem tudott eleget tenni, ugyanis szülővárosában nem rendelkezett kellően erős társadalmi beágyazottsággal. Ennek részben züllöttsége és kicsapongó életmódja volt az oka, amelynek következtében családjával és főleg édesapjával megromlott a viszonya, részben pedig az, hogy a városban tulajdonképpen nem volt olyan társadalmi csoport, amelyből ne lógott volna ki. Ráadásul maga Martinovics is inkább csak jobb híján adott neki vezetői tisztséget, így története inkább tűnik történelmi balesetnek, semmint egy tragikus hős (vagy akár antihős) bukástörténetének. Hajek Sári színésznő történetét még kevésbé érzem kőszeginek: a hölgynek Kőszeg csupán szülőhelye volt, történetének fontos helyszínei mind nagyon távol estek innen. Külföldön, főleg az angolszász világban csinált karriert, Amerikában vált sztárrá, és a II. világháború végén itt lett az FBI gyanúsítottja kémkedés miatt. Valójában az adott ügyben nem ő volt a fő gyanúsított, hanem Grace Buchanan-Dinen grófnő, akit még a háború idején képzett ki a német titkosszolgálat, és aki jó viszonyt ápolt Hajekkel. Annál erősebb a kőszegi szál egy Mary Allison Walters nevű angol kémnő, Miske-Gerstenberger Jenő első felesége esetében: a Kőszegen élő gróf a II. világháború után végrendeletében Waltersre hagyta volna minden vagyonát, azonban Ausztriában a megszálló szovjet csapatok elfogták - s mint a történetből kiderül, a vagyonhoz soha nem jutott hozzá. Az Utak istenhez című fejezetben olyan tanulmányokat olvashatunk, amelyek a különböző vallási felekezetek szempontjából mutatják be Kőszeg történetét. Székely László plébános élettörténetétől kezdve, amely a Horthy-kor legmozgalmasabb éveitől a vészkorszakon át a Rákosi- és Kádár-diktatúráig nyúlt. A tanulmány jelentős mértékben épít a plébános naplójára, amely sajátos korképet tár elénk, valamint egy olyan ember portréját, aki már a nyilas hatalommal is szembehelyezkedett, ahogyan a kommunisták kultúrharcával szemben is igyekezett helytállni. A kőszegi főrabbi, Linksz Izsák 1944-ben, a gettósítás és a holokauszt idején állt a kőszegi zsidó közösség élén. A tanulmány bemutatja, hogy milyen taktikákkal próbálta a végsőkig elhárítani a zsidó közösség katasztrófáját, hogyan próbált szövetségeseket keresni a keresztény vallási közösségek vezetőinek - például az előző történetben szereplő Székely László - személyében. Sajnos a történetből az is kiderül, hogy a holokauszt gépezetével szemben nem
