Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Recenziók
272 Recenziók sen eltérnek a levéltár által megjelentetett disszertációk szerkezetétől, Dominkovits Péter függelékrészének százalékos aránya különösen magas. A rövidítések jegyzéke, a személy- és helynévmutatók elkészítése, térképszerkesztés nem a szerző, hanem a Vas Megyei Levéltár munkatársainak érdeme. Ez mit sem von le a szerző munkájának jelenetőségéből. A személy- és helynévmutató nagysága jól mutatja, hogy Dominkovits Péter milyen óriási névanyaggal dolgozott. Ide kívánkozik még az a megjegyzés, hogy a cím, nevezetesen Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században, valójában elfedi, hogy a kötet jelentős elemzéseket tartalmaz Szombathely 16. századi történetéről is. Dominkovits Péter munkája intellektuálisan kiváló teljesítményt mutat. Különösen igaz ez az általa feltárt források társadalom- és gazdaságtörténeti mikrovizsgálataira, amelyekhez egyébként kitűnő érzékkel nyúlt. Dominkovits igen tájékozott a hazai és a külföldi, főleg a német és az osztrák várostörténeti módszerekkel kapcsolatban. Az a mód, ahogy ezt alkalmazza, igen meggyőző. Az én tapasztalatom szerint azonban a külföldi példák nem hasznosíthatók olyan eredményesen a magyarországi várostörténetre, mint azt elsőre gondolnánk. Erről győzött meg a Schlaininger Gespräche (Szalónaki beszélgetések) című konferenciasorozat (1982-2019) is, ahol rendszeresen elbeszélünk egymás mellett, hiszen a várostörténet osztrák és magyar közege és módszerei is rendkívüli módon eltérnek egymástól. A kötet nem kevesebb mint 38 táblázatban rögzítette az eredményeket, ezek verbális értelmezése is kiemelkedő. A szerző ugyanakkor ismeri munkája korlátáit is. Ezt bizonyítja számos megjegyzése, amelyekben utal arra, hogy egy-egy témában további kutatásokra van szükség (szegényedési tendenciák, a számadások bevételi és kiadási tételeinek vizsgálata, fejlődési tendenciák hosszú távú elemzése, a szombathelyi házak szerkezeti vizsgálata, a bírói hivatalviselés összehasonlító vizsgálata). Megjegyzendő, hogy vannak olyan, kevés forrásadaton alapuló minősítések is a szövegben, amelyekből tendenciára vagy hálózatszerüségre indokolatlan következtetni. Ilyen példának okáért a polgárok vidéki pénzügyi és gazdasági kapcsolataira vonatkozó néhány túlértékelt megjegyzés. Szombathely a győri püspökség kiváltságolt mezővárosaként az idők során különösen összetett településsé vált. Éppen az a különös, hogy több funkció rakódott a mezővárosi státuszra. A szerző ezt „centrális funkcióknak” nevezi, pedig Szombathely a fent említett intézmények helye lett. Köztük van a zálogból kiváltott püspöki város és uradalmi központ, a társaskáptalani és megyeszékhely, a hódoltságból menekülő nemesség azíliuma, a zsinati, valamint részgyűlések és megyegyűlések színhelye, a szerzetesrendek (ferencesek, domonkosok) működési területe, valamint az egyházi és világi arisztokrácia ütközési terepe. A sokszor emlegetett Kőszegen, amely először alsó-ausztriai kamarai, majd a Magyar Korona szabad királyi városa lett, jószerével egyetlen felsorolt intézmény sem volt megtalálható. Talán a nemesség menekülését kivéve. Ez önmagában is utal arra, hogy Szombathely a Rábán túl is érzékelhető pozícióban az oszmán háborúk, valamint a Habsburg ellenes felkelések árnyékában, sokszor azok szenvedő alanyaként élte meg a 17. századot.
