Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Recenziók
Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros... 271 Burgenlandi Tartományi Levéltár magyar vonatkozású anyagát rendeztük éppen Kismartonban (Eisenstadtban). Felix Tobler családi háza Közép-Európa egyik legnagyobb és legértékesebb magángyűjteményét őrzi (fa- és rézmetszeteket, színezett képek sokaságát városképekkel, történelmi arcképekkel, néprajzi jelentőségű, színezett viseletrajzokkal stb.). Dominkovits Péter érthető türelmetlenséggel viselte a meghívást, mert a PhD-dolgozattal szeretett volna akkor is foglalkozni. Mégis megérte elfogadni, hiszen, ennek a látogatásnak köszönhető, hogy a Draskovich II. György, Püsky János és Széchényi György főpapokról készült metszetek, amelyek mindegyike a Tobler-féle gyűjteményből származik, a kötetben megjelenhettek. A gyűjtemény tulajdonosától igen szép gesztus, hogy a képeket publikálás céljára átengedte a szerzőnek. Dominkovits Péter 2009. december 7-én Summa cum laude védte meg doktori disszertációját. Feiszt György kezdeményezése tehát beérett, hiszen annak idején mind a szombathelyi jegyzőkönyvek regesztálásához, mind pedig a város 17. századi történetének feldolgozásához tőlejött az inspiráció, sőt a Szombathely-monográfia finanszírozását is ő harcolta ki. Még Fügedi Eriktől, a kitűnő, középkorral foglakozó történésztől hallottam először arról, hogy egy munka megítéléséhez elegendő megnézni a felhasznált irodalom- és forrásjegyzéket. A megjegyzésben sok igazság van, mégsem elég a teljesítmény lemérésére. Dominkovits Péter szeme előtt olyan kollégák példája lebegett, mint H. Németh István vagy Pálffy Géza. Maximalizmusuk jól megfelelt Dominkovits azon igényének, hogy a lehető legtájékozottabb módon közelítse meg témáját. A kötet függeléke jól példázza ezt az igényességet. A térképek, amelyeket Kiss Gábor szerkesztett és Derdák Ferenc rajzolt, az adatolásban segédkező Tilcsik György szavaival élve önálló entitást képeznek. Az olvasó azonban ne keressen térképi hivatkozásokat a szövegben, mert ezek a kartográfiai munkák csak a könyvhöz készültek el. Dominkovits Péter a térképeket tehát még nem tudta az elemzésben felhasználni. Jól példázza ezt, hogy nincs rá utalás a város tereit és utcáit tárgyaló fejezetrészben (93-94. p.), de a malmok elemzésében sem (135. p). A külterületi térkép példának okáért hét malmot pozícionált Szombathely 17. századi, igazgatási területén, míg a Dominkovits-féle számvetés hat malmot tüntet fel. Tudok róla, hogy megkeresés érkezett Szombathelyre a Magyar Várostörténeti Atlasz szerkesztőségétől a Szombathely-atlasz elkészítésére. Ennek szívből örülök, mert a mondás szerint „a történelemnek két szeme van: a tér és az idő". Nincs annak párja, amikor egy-egy hosszú távú, homogén adatsor térképre kerül, mert a vizuális rögzítés kiküszöböli a verbális tévedéseket is. Kinyílik tehát a történelem másik szeme is. Erről a térképszerkesztők sokat tudnának mesélni. Ami már most a PhD-dolgozat szerkezetét illeti, álljon itt néhány százalékos szám, amely érzékelteti a munka arányait. Szombathely historiográfiájára, a forrásadottságokra és a mezőváros 16. századi történetének elemzésére a terjedelem 6,4%-át szánta a szerző. A köztörténeti fejezet 3,6%-ot tesz ki. A törzsszöveg 47%-os részt képez, míg a függelékek (irodalomjegyzék, levéltári források jegyzéke, rövidítések, személy- és helynévmutató, rezümé) 31%-ot foglalnak el. Ezek az arányok jelentő-
