Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)

Tanulmányok - Simon Katalin: Városi tér - egyházi tér. A katolikus egyház városi térhasználata a 18. századi Budán

Simon Katalin: Városi tér - egyházi tér

15

temetőjében létesített kápolnát (Tolentinói Szent Miklós, 1742).29 A Gellérthegy déli lábánál kialakított pestistemető mellett emelt tornyos kápolna (Szeplőtelen Fogantatás, 1723-1727 között) lényegében a Sáros-fürdő (Blocksbad) kápolnájaként funkcionált, hiszen általában a fürdő vendégei látogatták.30

Különböző intézményekhez kapcsolódva működött a Várban a városháza kápolnája (Szent Kereszt és Alamizsnás Szent János, felszentelve: 1716)31 és a tömlőé kápolnája (Szeplőtelen Fogantatás),32 illetve a Fegyvertár kápolnája

2500 forintot (amennyiben a nő nem tudná megfizetni az árat, akkor magát az épületet) a Szent Flórián-kápolna fenntartására hagyta. Az ingatlanokról Buda városa szabadon rendelkezhetett, akár el is adhatta, de a kápolnát minden szükséges eszközzel, oltárral, haranggal, orgonával el kellett látnia. Az alapító halálának évfordulóin egy gyászmisét és hat szentmisét kellett mondatniuk, péntek esténként pedig szentmisét és zenés litániát vagy áldást (ezt 1759. május 30-i pótvégrendeletében csütörtökre módosította). Szent Flórián ünnepén nagymisét, annak octaváján pedig naponta három szentmisét. A pótvégrendeletében Christ az unokahúgának adandó ház árát évi 4%-os kamattal 2000 forintra, a vételár megadásának idejét pedig 4-5 évre módosította. Buda tanácsa halálát követően rövid időn belül eladta Christ két házát, hogy vételárát felhasználhassák. A várbeli házat (Nr. 252 'A, ma Dísz tér 1-2.) még 1742-ben vásárolta feleségével, Anna Mariával, majd az 1759. október 29-i árverésen Gromann Illés és neje, Elisabetha von Salgari tulajdonába került 3312 forint 30 krajcárért. A vízivárosi sarokházat (1759: Nr. 12-13., ma Fő utca 63-65.) szintén 1742-ban vásárolták, majd a tanács 1759. július 3-án elárverezte 2000 forintért Matthias Raucheggemek és nejének. A vízivárosi sütő- és lakóházat (1723: Nr. 58., 1751: Nr. 68., ma Fő utca 18. - Pala utca 4.), amelyet még 1723-ban szerzett meg Christ, és eredetileg a pékek céhének tulajdonát képezte, megvásárolta unokahúga, és 1823-as haláláig ott élt. Mindent összevetve Christ óriási vagyont hagyott a kápolna fenntartására, amely 1786-tól a polgári kórház helyét átvevő katonai kórház kápolnájaként működött tovább. BFL IV. 1002.a 23. kötet föl. 48r (1723. március 1.), BFL IV.1002.y 1.287. (1757. április 23., kihirdetve: 1759.május 18.), BFL IV. 1002.z A. 167,BFL IV.1009.C 1.kötet föl. 152v, 2. kötet föl. 47, 29. kötet föl. 175v, 30. kötet föl. 109r, 183v és 375r, 33. kötet föl. lOOr, Nagy 1975. 228. p, Simon 2017. 63. p.

29 A kápolnához kripta is tartozott. Farbaky 1990. 170. p, Nyárádi 2013. 229. p.

30 A kápolnát a bosnyák ferences Strazemani János (Joannes a Straxemano) alapította, aki 1723-1727 között volt vízivárosi illír, bosnyák ferences plébános. PL Can. vis. Lib. 43. /1756/, BFL IV.1002.e a. 1785. No. 655, BFL IV.1007.c 57. d. a Xavéri Szent Ferenc-kápolnára vonatkozó iratok, 1797, Vanossi 1733. 34. p, Miller 1760. 105. p, Fejérdy 2013. 385-386. p, Némethy 2013. 205. p.

31 BFL IV.1002.uu 48. d. 1737,416. föl. Vanossi 1733. 26-28. p, Miller 1760. 88. p, Simon 2017. 63-64, 78. p. Tornya csak 1774 után épült, így az épület szakrális volta nem volt feltűnő. 1785-ben II. József bezáratta, ezt követően a város boltokat üzemeltetett benne. BFL IV. 1002.n No. 24. 1824-1851 között még egyszer megnyitották.

32 A 18. század közepén már működött, egy külön helyiséget alakítottak ki számára, festett falakkal. PL Can. vis. Lib. 43. /1756/ és Lib. 76. /1761/. A 19. század közepén még használták. BFL IV.1002.oo 8. kötet, Simon 2017. 64. p.