Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Simon Katalin: Városi tér - egyházi tér. A katolikus egyház városi térhasználata a 18. századi Budán
Tanulmányok SIMON KATALIN VÁROSI TÉR - EGYHÁZI TÉR A katolikus egyház városi térhasználata a 18. századi Budán Bevezető A török uralom alól 1686-ban felszabadult Buda új lakói számára óriási terhetjelentett a súlyos károkat szenvedett város újjáépítése. Ugyanakkor a lakó- és középületek helyrehozása mellett hasonlóképpen idő- és költségigényes feladatnak ígérkezett a város muszlim múltjára utaló emlékek eltüntetése (és felhasználása), az új betelepülők hitéletének megfelelő intézmények, épületek kiépítése, azaz a katolikus egyház működéséhez szükséges feltételek biztosítása. Az alábbiakban a katolikus egyház városi térhasználatát mutatjuk be, a visszafoglalástól kezdve egészen II. József uralkodásáig. A kérdést alapvetően két oldalról lehet megközelíteni: statikus szempontok alapján, vagyis hogy a város szövetén belül hol helyezkedtek el a különböző egyházi intézmények (templomok, kápolnák, kolostorok, temetők, kálváriák, keresztek és feszületek, illetve egyéb szobrok - például a Szentháromság-oszlopok), vagy dinamikus aspektusokat vizsgálva, nevezetesen, hogy amikor az egyes ünnepek alkalmával a hívek kimozdulnak a templomokból, hova vezetnek körmeneteket és milyen útvonalakat járnak be ezek során a városon belül. „Statikus” szempontok Az egyházi intézmények helyeinek kiválasztása egyes esetekben kényszerű megoldást jelentett, máskor pedig a korábbi keresztény örökség tudatos továbbvitelét. Kényszert a török korból itt maradt emlékek esetében, hiszen éppen a nagyobb dzsámik vészelték át jó állapotban az 1684. és 1686. évi ostromokat, s állapotuk, valamint méretük miatt célszerűnek látszott, hogy ezekből alakítsák ki az első templomokat. Ráadásul az említett dzsámik Buda legjelentősebb, legforgalmasabb, Duna menti, észak-déli irányú útvonala {Haupt Strasse) mellett helyezkedtek el. így alakították ki a Vízivárosban a Szokollu Musztafa pasa dzsámiból a boszniai ferencesek templomát (Szent Ferenc sebei templom), a Tojgun pasa dzsámiból a kapucinusokét (Szent Erzsébet-templom), a Tabánban pedig a Szokollu Musztafa pasa dzsámiból a mai Alexandriai Szent Katalin-Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xiv. 2019. 9-27. p.
