Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Mohay Borbála: Az Orczy-kert funkciói a megalakulását követő évtizedekben
62 Zöldterület, közterület szonylagos távolság, a kocsibérlés magas ára és a kényelmetlenségek tényéből következtethetünk arra, hogy viszonylag kevesen, és főleg a jómódú rétegek látogatták a kertet.26 Azt is figyelembe kell vennünk azonban, hogy a városból kirándulókon kívül az Alföldről (Szolnokról, Kecskemétről) Pestre tartók is betérhettek a parkba, hiszen az éppen útjukba esett.27 Az utazók többsége szintén a társadalmi elitből vagy az értelmiségi középrétegekből került ki.28 Az Orczy-kertbe való eljutás szempontjából a források gyakran megjelölnek tipikus időszakokat, például Vályi és Dorffinger müvei a kertlátogatást főként a nyári hónapokhoz kötik.29 Tomala szűkítését30 szintén lehet úgy értelmezni, hogy a kert inkább csak a melegebb időszakban látogatható. Ebből a szempontból kivételes Leyrer, aki éppen hogy a téli nagy társasági összejöveteleket emeli ki leírásában.31 A látogatók Vályi szerint a kertet az országos méltóságoktól kezdve az egyszerű városi lakosokig minden rétegből látogatták. A „nevezetesebb méltóságokként” említett szerződésére hivatkozva. Degen munkájának eredményeként az Üllői út volt „hosszú ideig Pest legjobban kiépített közlekedési útja.” Gárdonyi 1930. 159. p. Mindezzel ellentmond, hogy Haeufler (1854. 242. p.) még évtizedekkel később is panaszkodik a poros út miatt. A sáros utak általánosnak számítottak az egész országban - erről tanúskodik a mondás: „sárt hánynak sárra, és ezt nevezik töltésnek” Antalffy 1943. 145. p, 148-149. p. Az árnyékolást és esztétikai célokat egyaránt jelentő fasorépítés az Üllői út mentén csak 1821-1826 között valósult meg. Vö. Dorffinger 1827. 235-236. p; Források... 44. p. 26 Megjegyzendő, hogy Pest a korszakban nagy mértékben terjeszkedett: Antalffy szerint 1810-ben 2900, tíz évvel később 3859 házat tartottak számon. Antalffy 1982. 200. p. 27 így tett például Kazinczy Ferenc, akinek egyetlen konkrét emléke az Orczy-kerti látogatásáról akkorra datálódik, amikor Szolnokról Pestre érkezett 1803 májusában. Kazinczy 1812. 284. p. A visszaemlékezés érdekessége, hogy - a többi forráshoz képest egyedülálló módon - Kazinczy esztétikailag kritizálta az Orczy-kertet. 28 Antalffy 1943. 144. p. Lehetőség volt még „extra-postával” utazni, ez azonban szintén meglehetősen drága volt, így a vagyonosak előjogának számított. Delizsánc-járatok is közlekedtek az Üllői úton, de ezek valószínűleg csak hosszabb távú fuvarozást vállaltak. A „gyorsparaszt” gyors és olcsó lehetőség volt az utazásra. Antalffy 1943. 127-133. p. Lásd még G. Györffy 1991. 59. p, Faragó 2008. 147. p. 29 Vályi 1799. 77. p. 30 Tomala 1827. 22. p. Vö. korábban, 20. lábjegyzet. 31 Leyrer 1803. 143. p.
