Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
Városbírók és polgármesterek. Zalaegerszeg város vezetői a kezdetektől 1950-ig 373 Sikeres tevékenységét jelzi, hogy ezt követően még négy esztendeig megmaradt bírói hivatalában. Nevéhez fűződik az 1826-os tűzvész utáni újjáépítés. 1830 novemberében vált meg hivatalától, amikor Nagy Józsefet választották meg a város első emberének. 1842-ig esküdtként továbbra is aktív közszereplő maradt. Az 1820-as évek legmeghatározóbb helyi személyisége 1848. október 16-án halt meg. A rendi korszak után polgárosuló Zalaegerszeg rendezett tanácsú város első polgármestere (1885-1895), Kovács Károly életútját Foki Ibolya főlevéltáros mutatja be. A Csömör Erzsébet által felvázolt városkép az 19. század derekáig nem sokat változott, a város vezető testületéinek tagsága helyi iparosokból, földművesekből verbuválódott, ami problémát jelentett az 1871. évi községi törvény megjelenését követően, amikor Egerszeg nem rendezett tanácsú város, hanem nagyközségi formában kívánta önkormányzatát újjászervezni. A település megjelenése az iskolaalapítások ellenére (1874: polgári fiúiskola, 1875: polgári leányiskola) alapvetően falusias volt. 1867-ig a polgárosultabb, gazdaságilag fejlettebb Nagykanizsa is folyamatosan benyújtotta igényét a megyeszékhely státusára. A jelentős változás egy országos folyamat helyi következményeinek köszönhető: az 1867-es kiegyezést követően a polgári államszervezet helyi hivatali apparátusa megjelent a városban, ami a helyi polgárosodó társadalom szerkezetét (egyesületek megjelenése) és ezzel a fogyasztás szerkezetét is átalakította, ez pedig kihatott a város építészetére, arculatára is. A változtatások egyik fő szorgalmazója az Egerszegen az 1860-as években feltűnt, kaposvári születésű Kovács Károly (1839-1904) ügyvéd volt. Kovács társadalmi presztízsét, vagyonát ügyvédi tevékenységének köszönhette. Aktív egyesületi szerepvállalása (első sorban a tűzoltó egyesületben), karitatív tevékenysége az egész városban hamar ismertté tette. A Függetlenségi Párttal szimpatizáló Kovács az 1884. augusztus 4-i képviselőtestületi ülésen javaslatot terjesztett be annak érdekében, hogy a város közigazgatási jogállása nagyközségből rendezett tanácsú várossá változzon. A képviselőtestület augusztus 28-án hozta meg erről döntő jelentőségű határozatát, amelyet 1884. november 17-én Tisza Kálmán kormánya is elfogadott. Egy évtizedes polgármestersége során a város közlekedési feltételein is igyekezett javítani. Közigazgatási egyesítések mellett infrastrukturális beruházásokkal (pénzügyi palota, új városháza, Arany Bárány szálloda) is bővítette Egerszeg kistérségi funkcióit. Az ipartelepítéssel (1888: építőipari beruházások) segítette a magánerős építkezéseket is. Ugyanakkor ezek a beruházások, miképpen a katonai funkciók (huszárhadosztály telepítése, laktanya és lovarda kiépítése) is a megyeszékhely településhierarchiai súlyát növelték. Városfejlesztő tevékenysége során azonban nem számolt a város pénzügyi teherbíró képességével, a város eladósodott, emiatt Kovács elvesztette népszerűségét. Meggyengült látására hivatkozva 1895. november 20-án lemondott hivataláról, haláláig ügyvédként tevékenykedett. Megyeri Anna muzeológus Botfy Lajos polgármester (1900-1907) időszakát és tevékenységét tekintette át. A nyugat-dunántúli német gyökerekkel (németújvári Stockhoífer) rendelkező, az egészségügy terén tevékenykedő Botfy család legifjabb tagja, Lajos, középfokú tanulmányait a 18. századi múltra visszatekintő nagykanizsai piarista gimnáziumban végezte el. 1868-banállt munkába könyvelőként a Zalaegerszegi Takarékpénztárnál. Mind a magánszférában (Batthyány uradalom), mind az államigazgatásban (1872: adótiszt) kipróbálta magát. 1873. augusztus 4-én Zala vármegye
