Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
374 Recenziók törvényhatósági bizottsága megyei harmad aljegyzővé választotta. E biztos állás megszerzése után vette feleségül a szombathelyi, ugyancsak adóhivatalnoki családból származó Koller Karolint. Pénzügyi tapasztalatainak köszönhetően 1882-ben a Vas-Zalai Takarékpénztár igazgatója lett. így egyrészt a legtöbb adót fizető cég képviselőjeként, másrészt választott képviselőként is 1891-től részt vett a város irányításában. Nevéhez fűződnek olyan beruházások, mint a cukorgyár, a főgimnázium létesítése, a vasúti fejlesztés és a honvéd lovassági laktanya, illetve a pénzügyi palota építése. Mindezen infrastruktúrát fejlesztő beruházások jelentős anyagi terhet róttak a városra. Botfy az adósságok konvertálására, rendezésére törekedett. Eredményes csődkezelése nyomán 1895 novemberében polgármesternek választották. Polgármesterként a magénépítés ösztönzésével segítette a városfejlesztést. Vezetése idején lett Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter a város díszpolgára, ami jelentős előnyöket hozott Egerszegnek. Botfy 1899-ben a villanyvilágítás bevezetéséről folytatott tárgyalásokat, az utakat újra aszfaltoztatta, a csatornahálózatot megújíttatta. Számos egyesületnek volt tevékeny tagja, elnöke, mely pozíciókból szintén Egerszeg urbanizációját mozdította elő. Személyében nemcsak egy városa vagyonára vigyázó, azt gyarapító városvezetőt ismerhetünk meg, de egy öntudatos polgárt, aki városa első embereként is gyarapította a város vagyonát. A könyvet szerkesztő Gyimesi Endre három 1900-1918 közötti polgármester életútj át mutatj a be. Várhidy Laj os a Monarchia legfiatalabb polgármestere (1900-1907), akinek az időszakában épült meg a csendőrlaktanya, illetve megújultak a város köztéri szobrai. Bővítette a város iskolahálózatát, támogatta a civil egyesületek működését. Koholt vádak alapján konfliktusba keveredett képviselő testületével. Bár a bíróság az ő igazát támasztotta alá, egészsége megromlására hivatkozva 1912 tavaszán lemondott hivataláról. Várhidy Lajos, valamint az őt követő Korbai (Krob) Károly (1912-1915) és dr. Keresztury József (1915-1918) polgármesterek tevékenységének egyik leginkább meghatározó közös szegmense az urbanizáció fejlesztése volt. A folyamatos fejlődés ellenére a lakosság Keresztury lemondása után egy határozott, erős akaratú városvezetőt kívánt látni a város élén. Ezt a személyt az 1899 óta itt tevékenykedő, aktív társadalmi élete miatt is közismert Czobor (Kaufmann) Mátyásban vélték megtalálni a választók. Béres Katalin muzeológus az ő életútját, hivatali tevékenységét mutatja be egy gazdagon adatolt tanulmányban. Kevesebb figyelem jutott a két világháború közötti időszak városvezetőire. A háborús esztendők polgármesterét, vitéz dr. Tamásy István életútját Paksy Zoltán levéltáros dolgozta fel. A szerző differenciáltan közelíti meg Tamásy vészkorszakban vitt szerepét, így 1945. január 1-jei félrevonulását is a távolságtartás jeleként értékeli a szerző. Ugyanakkor vitathatatlan az országos politikához történő közeledése, amivel adósságenyhítést tudott elérni és pénzügyi támogatást szerezni elődje túlméretezett beruházásait követően. Az 1945-1950 közötti polgármesterek pályáját a korszak országosan elismert kutatója, Káli Csaba tekinti át. Az országos pártközi értekezleten a Zala megyei és a városvezetői tisztségeket pártalapon, a Nemzeti Parasztpárt javára osztották el, így Egerszegen az itt született, alsó és középfokú iskoláit helyben végző, de Budapesten
