Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarján utcai zsidó temető 1892 utáni története
274 Műhely Lajta a szertartási épületben ugyanakkor nem pusztán egy megbízói ötletnek adott formát, hanem a funerális építészet terén a parabolikus ívű (úgynevezett boglyaíves) lefedésekkel, kupolákkal 1902 óta végzett kísérleteit szintetizálta egy radikálisan újszerű megjelenésű, ugyanakkor archaikus hatású épületben.35 Az egykorú észak-amerikai és finn építészet által inspirált nyerskőburkolat is ezt az archaikus jelleget volt hivatott erősíteni: ennek révén válhatott az iszlám sírépítmények tipikus tömegkompozícióját alapul vevő műből a zsidó ősiséget megidéző alkotás. A 20. század elején a nagyvárosi zsidó temetők új szertartási épületei egyre inkább memoriális épületekre emlékeztető, monumentális, kvázi szakrális építményekké kezdtek válni, a centrális-kupolás elrendezés, a gazdag anyaghasználat, díszítettség hódított teret e műfajban. Az egyre reprezentatívabb temetési szertartás ugyanis a korábbi szerény halottasházakénál monumentálisabb térbeli keretet igényelt, amelyik ugyanakkor nem lehetett „templomszerű”, keresztény szakrális terekre emlékezető megjelenésű.36 A Salgótarjáni úti temető szertartási épülete e mücsoportnak nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő színvonalú darabja volt. Mindezek után igen meglepő, hogy az 1908-ra elkészült, a zsidó sajtóban is „bámulatosan vonzó építészeti remekként” értékelt Salgótarjáni úti szertartási épület kapcsán egyetlen hazai szerző sem utalt e nyilvánvaló előképre. Kinek szólhatott a szertartási épület allúziója? Ismert egy Lajta Béla által Bacher Vilmoshoz írt levél, amelyben az építész Mezey Ferenc biztatására a kupola belső felületén körbefutó héber felirat megszövegezését kéri a tudós rabbitól.37 Elképzelhető, hogy a Rabbiképző professzoraival szoros kapcsolatot ápoló Mezey és építésze az építmény külső kialakításáról is konzultáltak Bacherral, s e kegyes és tudós utalások e körben értékelésre találtak. Az épület megjelenésének különleges voltát ugyanakkor azok is érzékelték, akik nem jöttek rá a formák eredetére. 1911-ben Patai József a szerkesztésében megjelenő Magyar Zsidó Almanachban - amelyben egyébként a Ráhel-sír fényképe is szerepelt - úgy vélte, a szertartási épület „csaknem tiszta zsidó architektúra benyomását teszi. A nyers kövekből emelkedő, dísztelen magas fal szinte a jeruzsálemi Siralomfalának hatását kelti. [...] Lajta szereti a szomorúságot néhány zöld levéllel, néhány virágszállal, néhány élénk színnel enyhíteni. [...] A Halottasháznak komor falához örökzöldet illeszt. De hiszen a Siralom-falának kemény köveiből is 35 Lajtának a parabolikus ívvel folytatott kísérleteiről Lásd Hideg-Csáki 2019. 35-37. p. 36 A pesti épület legközelebbi építészeti párhuzama a Jakov Gevirc tervei alapján a szentpétervári zsidó temetőben vele közel egy időben felépült, megegyező funkciót kiszolgáló együttes. Az épülettípus monografikus bemutatása németországi példákon: Knufinke 2007. 37 http://lajtaarchiv.hu/wp-content/gallery/553-leveltari-iratok/honterus_315.jpg Utolsó letöltés 2019. március 18.
