Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Vámos Eszter: Tettyei népünnepélyek és társadalmi térhasználat az 1920-as években Pécsett
178 Zöldterület, közterület lődés az attrakciók iránt, emiatt számos bérlőnek nem érte meg fenntartania a bódéját.31 A városvezetés tervei között szerepelt, hogy a Balokány és a mellette elterülő régi temető területén létrehoznak egy igényes Népligetet,32 de ez nem valósult meg, emiatt az 1920-as évek végére a környék olyannyira lepusztult, hogy a közelben lakók idehordták a háztartási hulladékukat, továbbá nem volt ritka az elpusztult állatok látványa sem.33 Az elhanyagolás ellenére a vurstli az évtized végéig népszerű volt az alsóbb osztályok körében: „Csak vasárnap uralkodik pezsgő élet a vurstliban. Ilyenkor vígan forog a körhinta és lendül magasba a hajóhinta. A gyorsfényképész sem pihen. Este hét óra tájban azonban már hazafelé indul a vurstlli közönsége, azután egy hétig ismét csendes lesz minden.”34 A közönség és az árusok egy része az évek során átszokott a város feletti Tettye-fennsíkra, ahol a gazdagabbak villái és nyaralói mellett megjelentek a különböző, magánvállalkozásban működő árusító bódék is, amelyek városligeti vurstli jelleget kölcsönöztek ugyan a térnek,35 de funkcióját tekintve mégis megmaradt a pécsi lakosok kiránduló- és szórakozóhelyének. A Tettye és a népünnepélyek A Tettye a történelmi belvárostól északra, a Mecsek oldalán helyezkedik el. A fennsíkot a Mecsek három irányból zárja körül, déli irányból pedig nyitott a város felé. A Tettye fennsíkja azt a szükséges magaslati pontot képviseli a városban, amelyről lehetségessé válik a panoráma-perspektíva, azaz a szemlélődő felül tud emelkedni a város forgatagán és kívülállóként tud rá letekinteni. A térnek az a sajátossága, hogy a városhoz közel volt, mégis elkülönült, nagyban meghatározta a városi térhasználatban betöltött szerepét.36 Egyrészt ligetes, parkos jellege, valamint az ott található 17. századi püspöki nyaraló romjai miatt kedvelt kiránduló- és pihenőhely volt, másrészt térbeli adottságai alkalmassá tették arra, hogy szabadtéri ünnepélyeket tartsanak ott: mérete miatt megfelelő volt nagy létszámú tömeg befogadására, és gyalogosan is könnyen meg lehetett közelíteni mind a belváros, mind a Budai Külváros irányából. Ezekre az előnyös tulajdonságokra már korábban felfigyeltek a városlakók. Működött itt céllövő egyesület, sportpálya és vendéglő is a 19. század második felében, de a 31 Pécsi Napló, 1926. július 25. 5-6. p. 32 Dunántúl, 1926. március 7. 4—5. p. 33 Pécsi Napló, 1929. augusztus 13. 4. p. 34 Dunántúl, 1929. június 9. 6. p. 35 Pécsi Lapok, 1924. május 27. 2. p. 36 Rosner 2005. 144. p.
