Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Vámos Eszter: Tettyei népünnepélyek és társadalmi térhasználat az 1920-as években Pécsett
Vámos Eszter: Tettyei népünnepélyek és társadalmi térhasználat... 175 néha még akkor sem, ha a saját családtagjukról is volt szó.l9A helyi sajtó20 rendszeresen beszámolt a normaszegő esetekről, de az ilyen típusú hírek főleg 1927 után szaporodtak meg az újságokban, amikor is a belügyminisztérium kiadta a közerkölcsiség védelméről szóló rendeletét, amelyben külön kitért a nyilvános helyeken való megfelelő viselkedésre is. E szerint tilos volt bárminemű káromkodás, szeméremsértő mozdulat vagy taglejtés, illetve „bármily természetellenes fajtalanságra való felhívás, vagy ennek látszatát keltő mindennemű feltűnő viselkedés (tolakodó megszólítás, követés, illetlen taglejtés stb.)”.21 Ennek ellenőrzését és betartatását a helyi rendőrhatóságokra bízták, amelyek ennek következményeként időnként razziát tartottak a pécsi korzón.22 A rendeletalkotást követően valószínűleg idővel lazult ez a fajta hatósági felügyelet, ugyanis az újságok hasábjain elkezdtek szaporodni a panaszok a rendőri jelenlét hiányára.23 Bár a korzó mindenki számára hozzáférhető nyilvános térként működött, szigorú szabályai miatt olykor sokkal kirekesztőbb volt a félnyilvános tereknél, ahol sok esetben megengedőbb volt az etikett.24 Rendezvényeket ritkán tartottak a téren, azok is elsősorban a középosztály igényeit szolgálták ki. A Sétatér egyetlen rendszeres eseménye a Stefánia Szövetség által szervezett baba- és gyermekkorzó volt, amely során az anyák és kisgyermekeik vehették birtokba a teret.25 Ez az esemény, mint ahogy a neve is mutatja, nem különösebben tért el a hagyományos korzózástól. A felvonulás és a gyermekszépségverseny ugyanúgy a reprezentációt szolgálta, mint a felnőttek esetében, ámde ilyenkor a figyelem a gyermekekre és általuk a családjukra irányult. Emellett a Sétatéren 19 Nagy port kavart a belvárosban, amikor egy 16 éves lány kihívóan viselkedett fiatal férfiakkal a Király utcában, és mivel édesanyja nem tudta a helyzetet saját maga kezelni, ezért inkább rendőri segítséghez folyamodott. Lásd Dunántúl, 1927. szeptember 25. 4. p. 20 Pécsnek a korszakban két folyamatosan megjelenő napilapja volt: a keresztény-konzervatív Dunántúl és a liberális Pécsi Napló (1925-ig Pécsi Lapok). A két újság a fontosabb nemzetközi és országos hírek mellett rendszeresen beszámolt a város legfontosabb történéseiről, illetve aktuális problémáiról. Számos cikk született a lakosság mindennapjait érintő és gyakran zavaró ügyeiről, valamint olvasói leveleket és panaszokat is publikáltak. Ezek viszont többnyire ugyanannak a társadalmi rétegnek a nézőpontját tükrözték vissza: a központban élő, főleg polgári vagy ahhoz köthető csoportokét. (Maguk az újságírók is idetartoztak.) A városban élő ipari- és bányamunkásság gondjai csak közvetett módon jelentek meg a lapokban. 21 Am. kir. belügyminiszter 1927. évi 151.000. számú körrendeleté a közerkölcsiség védelméről. 22 Dunántúl, 1927. március 31. 5. p. 23 Dunántúl, 1929. július 12. 4. p; Dunántúl, 1929. július 26. 2-3. p; Dunántúl, 1929. augusztus 20. 5. p. 24 Magyar 2001. 207-208. p. 25 Pécsi Lapok, 1922. június 11. 2. p; Dunántúl, 1924. szeptember 12. 2. p; Pécsi Lapok, 1925. május 17. 5. p.
