Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)

Zöldterület, közterület - Vámos Eszter: Tettyei népünnepélyek és társadalmi térhasználat az 1920-as években Pécsett

VÁMOS ESZTER

TETTYEI NÉPÜNNEPÉLYEK ÉS TÁRSADALMI TÉRHASZNÁLAT AZ 1920-AS ÉVEKBEN PÉCSETT

Pécs az I. világháborút megelőzően dinamikusan fejlődő, prosperáló városnak számított, kiterjedt déli kapcsolatokkal rendelkezett, a trianoni békeszerződés után azonban az ország peremvidékére szorult. A boldog békeidőkre jellemző kulturális pezsgés enyhült az 1920-as évekre, a szerb megszállás után a helyiek fokozatosan próbáltak visszatérni korábban megszokott életvitelükhöz. A mindennapi életet megnehezítette a nagymértékű infláció, emiatt egészen az évtized végéig meglehetősen kevesen áldoztak időt és pénzt a szórakozásra, kultúrára.

Pécs ekkoriban Magyarország egyik legnépesebb vidéki városa volt, a szerb megszállást követően a lakosság számának növekedési ütemét csak Miskolcé haladta meg.1 1920-ban 47 000 körül alakult a lakosság száma, 1928-ban már megközelítette az 57 000 főt,2 majd az 1930. évi népszámlálás szerint meghaladta a 61 000-et.3 Elsősorban a városba költözők miatt gyarapodott a létszám, a lakosság alig egyharmada született helyben. A munkanélküliség 1927-ben volt a legalacsonyabb a városban4 - kivéve a munkások körében, ahol már ekkor növekedés volt tapasztalható5 -, ezt követően egyre rosszabbra fordult a helyzet. A lakosság összetételét tekintve, a korszak tendenciáinak megfelelően a mezőgazdaságból élők létszáma jelentősen csökkent, a városlakók nagyobb része már az iparból és a bányászatból élt. A különböző városrészekben egyes foglalkozási ágak felülreprezentáltak voltak: a Budai Külváros lakóinak több mint 45%-a iparral, a Belváros több mint 18%-a kereskedelemmel, a Siklósi városrész lakóinak több mint 15%-a közlekedéssel foglalkoztak, a szabad foglalkozásúak és a közszolgálati dolgozók pedig a Szigeti városrészben és a Belvárosban tették ki az ott élők több mint 15%-át.6 A lakhely és foglalkozás sok esetben összefüggésben állt a társadalmi pozícióval, ezáltal a kulturális,

1 Hoóz 1995. 96. p.

2 Kovács 1928. 350-374. p.

3 Az 1930. évi népszámlálás 14. p.

4 Kaposi 2006. 170. p.

5 Amíg 1926 novemberében a munkások 11,8%-a volt munka nélkül, addig 1927 februárjában már29,5%-a. (lásd Népszava, 1927. március 1. 11. p.)

6 Kovács 1928. 355-358. p.

Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xiii. 2018. 171-192. p.