Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Vámos Eszter: Tettyei népünnepélyek és társadalmi térhasználat az 1920-as években Pécsett
172 Zöldterület, közterület szabadidős szokásokkal, valamint a térhasználattal, hiszen bizonyos nyilvános (és félnyilvános) terek szerepét jelentősen meghatározta elhelyezkedésük és társadalmi környezetük. Jelen tanulmány a pécsi nyilvános, szabadtéri helyek funkcióira és használatára fókuszál, különös tekintettel a város felett elhelyezkedő tettyei fennsíkra, amelyet, a tér különleges elhelyezkedésénél fogva és adottságainak köszönhetően, a helyi társadalom egyik csoportja sem tudott kisajátítani. Nyilvános terek A szabadtéri helyek elméletben a társadalom minden rétege számára elérhetőek voltak, azonban egyrészt csupán szezonálisan tudták betölteni ezt a szerepet,7 másrészt a kialakult szokásrendszerek megköveteltek egyfajta magatartást a tér használóitól, és csak az tudott ezeknek az elvárásoknak megfelelni, aki birtokában volt a megfelelő készségeknek. A mód, ahogyan valaki vagy valakik a nyilvánosságban megjelentek, nem kevésbé a megjelenés célja, végül az, hogy mely nyilvánosságformához férhettek hozzá minden különösebb korlátozás nélkül és melyekhez nem (vagy csak feltételesen) - egytől egyig fontos státusjegy.8 Emiatt nem önmagában véve a nyilvános tér az érdekes és fontos a kutatás számára, hanem maga a társadalmi cselekvés, illetve az, hogy a városi térre vonatkoztatott cselekvést milyen orientáció motiválja a társadalmon belül.9 A következőkben két olyan pécsi nyilvános teret vizsgálok, amelyeknek ugyan funkciói megegyeztek, ugyanis a szabadidő-eltöltés fontos színterei voltak, de mivel különböző társadalmi csoportok (a középosztály és az alsóbb osztályok tagjai)10 vették igénybe és sajátították ki, sokkal jobban elkülöníthetővé és láthatóvá válnak e csoportoknak a szórakozási igényei és formái. Pécsett a korzót főleg a Dóm előtti Sétatér jelentette, télen az esti órákban pedig a város főutcája, a Király utca.11 A korzó itt a társas érintkezés egyik olyan fontos terét képezte, ahol a legfontosabb a társadalmi reprezentáció volt, hiszen a sétálással eltöltött szabadidő deklarálta az anyagi jólétet. A nők emellett viseletűkkel is árnyalták ezt a képet, itt nyílt lehetőségük arra, hogy megmutassák a 7 Saly 2004. 39. p. 8 Gyáni 1999. 42. p. 9 Szíjártó 2010. 69. p. 10 Az osztályt mint leíró kategóriát használom. Az alsóbb osztályok közé sorolom a kispolgárságot, iparosokat, kereskedőket, altiszteket, munkásokat. Vö. Kövér-Gyáni 2006. 161-222. p. 11 Szőnyi 1926. 16. p.
