Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)

Zöldterület, közterület - Csepely-Knorr Luca: Tervezéselméleti irányvonalak a két világháború közötti magyar közparképítészetben

Csepely-Knorr Luca: Tervezéselméleti irányvonalak a két világháború közötti... 15

A parkosítási munkákról szóló híradások már az 1920-as évek végétől kezdve folyamatosan megjelentek a napilapokban. Az elképzelések között szerepelt, hogy az addigra már nemzetközi hírnévnek örvendő Ambrózzy-Migazzi István tervei szerint örökzöld kertté alakítsák a hegy korábban még nem parkosított területeit, amelyet a hőforrásokat kihasználva - Hein János és Schikedanz Albert

I. világháború előtti elképzeléséhez hasonlóan13 - pálmakert egészített volna ki.14 Angyal Dezső dendrológiai kert kialakítását indítványozta, míg Rapaics Raymund „irredenta célokat is követve” a mediterrán vidékek cserjéin kívül a hazai flóra ékességeinek összegyűjtését javasolta, különös hangsúllyal az elszakított területek növénykülönlegességeinek gyűjtésére és elültetésére.15 1931-ben az OMKE Dendrológiai szakosztálya memorandumot adott ki, melyben a déli lejtő kérdéséhez hozzászólva, de az egész hegy növénytelepítéséhez is programot nyújtva „Országos Dendrológiai és Sziklakért” kialakítását javasolta.16 A hegy egyes részeit, a megfelelő klimatikai adottságokhoz igazodva, eltérően kívánták növényesíteni. A keleti oldal sziklacsoportjait meghagyva itt kaptak helyet a magyar flórára jellemző sziklanövények, az északi lejtőn honos fák és cserjék; a déli oldalon árvalányhaj-mező, a nyugati lejtőn pedig örökzöld cserjecsoportok és változatos aljnövényzet kialakítását javasolták.17

Morbitzer válaszában ugyan elutasította a hegy teljes átalakításának gondolatát, hivatkozva arra, hogy a sétányokat a nagyközönség, és nem a dendrológus szakma számára kívánták kialakítani, azonban nem zárkózott el az elképzelés elől, és célként jelölte meg, hogy a hegy megjelenésének a magyar kertészet összefogását kell hirdetnie.18 Morbitzer a magyar flóra bemutatását a hegy déli oldalán tartotta megvalósíthatónak, és még a memorandum kiadásának évében megindult a növények begyűjtése. A gyűjtés célját is világosan megfogalmazta: „a Gellérthegy mint Nagy-Magyarország flórájának gyűjtőhelye, ismét történelmi szerephez jut: az itt összegyűjtött növények a nagy magyar haza növényegységét hirdetik.”19 A gyűjtés során összeköttetésbe léptek mind az akkori

13 Részletes leírásért lásd Csepely-Knorr 2016. 126-128. p.

14 Vidéky Emil: A Szent Gellérthegy déli oldalának parkírozása. Nemzeti Újság, 9. (1927), 275. sz. 6. p.

15 Magyar 1931. 178. p.

16 Magyar 1931. Morbitzer 1931.

17 Javasolt növények: keleti oldal: Linum dolomiticum, Alyssum Arduini, Dianthus serotinus var Regis Stephani, Campanula carpathica, északi lejtő: Sorbus fajkeverékek, Tilia tomentosa, Fraxinus pmus, Acer tataricum, Glechoma hirsuta, déli oldal: Peganum Harmala, amelyet a Gellérthegyre jellemző, török időkben betelepített, védendő növényként szaporítandónak is megjelöltek. Magyar 1931. 177-180. p.

18 Morbitzer 1931.

19 Morbitzer 1933. 254. p.