Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Csepely-Knorr Luca: Tervezéselméleti irányvonalak a két világháború közötti magyar közparképítészetben
16 Zöldterület, közterület határon belüli, mind az elcsatolt országrészek szakmai egyesületeivel, valamint nő vény gyűjtésre indultak fiatal kertészek az Al-Duna, az erdélyi Kárpátok, a Felvidék és a Dunántúl területeire. A gyűjtés szakmai megfigyelésekkel párosult, vizsgálták a tenyészhelyek környezeti adottságait, és ennek megfelelően, a növények igényeit szem előtt tartva igyekeztek az eredeti termőhelynek leginkább megfelelő ültetési helyszínt keresni a Gellérthegy lejtőin.20 Az elképzelés a napi sajtóban az újságírók osztatlan lelkesedésével találkozott. A honos növények alkalmazása tudományos szempontból tökéletesen illeszkedett a korszak nemzetközi tervezéselméletéhez, továbbfejlesztve a Magyarországon Ilsemann által meghonosított irányelveket. A napi sajtó lelkesedését ugyanakkor a revizionista, a Nagy-Magyarország egységének kifejezését lehetővé tevő eszmei mondanivaló vívta ki. Nemzetközi párhuzamként már a korszakban is a német tervező, Willy Lange (1864-1941) munkásságát említették a szakmai kritikusok. Lange - Rerrich szavaival élve „a tájképies kert modem apostola21 - tervei és elméleti írásai az ökológiai-növényföldrajzi tervezéselmélet kialakításában játszottak kulcsfontosságú szerepet. Lange, a berlindahlemi kertészeti iskola oktatója a 20. századi kert megújításának alapelveit nem a geometrikus formavilág alkalmazásában, hanem a növényanyag megújításában látta. Szerinte az épített és az élő elemek megfelelő arányára épülő természetes kert22 az az irány, amely a kortárs tervezés alapeleme kell, hogy legyen. Ez nem zárja ki sem a geometrikus formák vagy a mértanias kialakítás lehetőségét, sem pedig azt, hogy az épület uralja a kertet. Ugyanakkor Lange szerint nagyon fontos a növények tudományos elvek szerinti csoportosítása és a honos növények alkalmazásának elsődlegessége.23 Lange elméleti írásai szerint a cél a természet megjelenítése, annak művészet általi felülmúlása, nem pedig annak másolása. Meglátása szerint a kertmüvészetben az esztétika egy új ága, a biológiai esztétika kell, hogy megjelenjen, amelynek ökológiai alapokon is kell állnia.24 A növényválasztásnál Lange hangsúlyos szerepet szánt a növények külső megjelenésének, ami szerinte a természetes élőhelyre enged következtetni; a kizárólag esztétikai alapú növénykiültetés helyett a növényfiziognómiai alapelvek figyelembe vételét alapvető jelentőségűnek tartotta.25 A német növé20 Morbitzer Dezső: A Gellérthegy és a Tabán kertészeti rendezése. Fővárosi Újság, 8. (1937), szeptember 30. 1-2. p. 21 Rerrich Béla: Gyönyörű a Gellérthegy. Pesti Hírlap, 51. (1929), 209. sz. 7. p. 22 Lange a „Naturgarten” kifejezést használta. 23 Lange 1928, Haney 2010. 210. p. 24 Biologische Ästhetik. Wimmer 1989. 346. p. 25 „Statt nach ästhetischen Grundsätzen soll man physiognomisch pflanzen...” Wimmer 1989. 346. p.
