Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Csepely-Knorr Luca: Tervezéselméleti irányvonalak a két világháború közötti magyar közparképítészetben
14 Zöldterület, közterület gok változásával párhuzamosan a növényzet változásaival és a víz különböző megjelenési formáival modellezte a hegyvidékek jellegzetes természeti formáit. Tervei párhuzamba állíthatók a korszak két másik európai fővárosának parkjaival, a berlini Viktoriaparkkal és a bécsi Türkenschanzparkkal, amelyek növényalkalmazása szintén ezt az elvet követte: a Hermann Mächtig által tervezett berlini Viktoriapark Berlinben a brandenburgi őrgrófság, míg a bécsi Türkenschanzpark az Alpok jellegzetes vegetációját igyekezett a növénytelepítés által megidézni. A bécsi Türkenschanzpark a két világháború közötti időszakban is meghatározó előképe maradt a Gellérthegyen zajló fejlesztéseknek. Azonban Ilsemann tervei után több évtizeddel ez a felfogás már nem váltott ki maradéktalan lelkesedést, ami jól mutatja a kerttervezés elméletében bekövetkezett változásokat. A Gellért-szobor környékének parkosítása után következő lépésként az egész hegy fásításának terve szerepelt a főváros elképzelései között. Az Ilsemann utódaként kertészeti igazgatóvá kinevezett Räde Károly javaslata ellenére a hegyet először az Erdészeti Hivatal tervei alapján fenyőkkel ültették be, a környezeti viszonyok miatt sikertelenül.8 Az eredménytelen növénytelepítési akció után először az északi oldal beültetése, majd az 1925-ben elkészült barlangkápolna környezetének kialakítása kezdődött meg Räde tervei szerint.9 Räde a sziklakápolna környezetében növénykülönlegességek, mandulafacsoportok és parkrózsa-gyüjtemény elhelyezését javasolta. 1929-es publikációjában10 11 közölte az egész hegy déli oldalának tervét, de a rendezés végül nem teljesen az ő tervei szerint valósult meg. A megépített részek Räde jellegzetes dendrológusi gondolkodásmódjának, stilisztikailag pedig a Meyerhez köthető elképzeléseknek megfelelően készültek. A - Rerrich Béla szerint - „mesterkélten természetes” kialakítás - ismételten - a Türkenschanzparkot idézte." A rendezést Räde 1930-as nyugdíjba vonulása után Morbitzer Dezső (1879— 1945), az új kertészeti igazgató fejezte be, aki korábban is dolgozott Rädével a terveken. Tervei a nyugdíjazott kertészeti igazgató éles kritikáját, ugyanakkor a közvélemény teljes elismerését vívták ki.12 8 Räde 1932. 2. p, Räde 1933. 9 Räde 1926a. 119. p, Morbitzer 1937. 1. p. 10 Räde 1929. 11 Rerrich 1929. 12 Räde 1932. 2. p; Räde Károly: A Gellérthegy kertművészeti és dendrológiai szempontból. Független Budapest, 28. (1933), 36. sz. 4. p. Elismerőleg szóltak róla: Laczó Viktor: Beszéljünk a Gellérthegyről! Független Budapest, 22. (1927), 8. sz. 2. p; Kovrig János: A gellérthegyi sziklakért. Magyarság, 15. (1934), 99. sz. 8. p; Kertész Róbert: Budapest lesz a rózsák városa. 8 Órai Újság, 20. (1934), 89. sz. 6. p; Rétyi 1937.
