Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Gidó Csaba: A vasútállomási parkok
Gidó Csaba: A vasútállomási parkok 131 fákkal a selyemhernyó tenyésztés lehetőségére hívta fel a figyelmet. Lukácsy javaslatának azonban nem volt foganatja, emlékirata a minisztérium hivatalának süllyesztőjébe került. Az 1870-es években a MÁV kezdeményezésére elindult a vasúti kertészeti telephelyek kialakítása és a vonalak befásítása. A MÁV 1879-ben rendeletben szabályozta vonalainak befásítását. A rendelet kimondta, hogy „Elhatároztuk, hogy vonalaink mentén az eddig csupán száraz kerítések pótlására szolgáló élősövényeken kívül az általános befásításra is kiváló gondot fordítunk s az alkalmas helyeket az éghajlatnak és talajnak megfelelő gyümölcs- s másnemű hasznos fákkal beültetendjük, a közösség hasznára szolgáló helyeket pedig cserjékkal és kúszó növényekkel díszitendjük.”4 A rendelet felhívta az osztálymérnökségek figyelmét, hogy fordítsanak gondot a pálya mellett kialakított ültetvényekre, amelyek lehetnek: élő sövényt képező cserje, gyümölcsfa, egyéb fafajták, állomások és őrházak, illetve az azok környékének díszítését szolgáló kúszónövények, cserjék és virágok. A MÁV az ültetvények létrehozását nemcsak díszítési célból ösztönözte, hanem gyakorlati célból is, mivel a növények esetleg jövedelmet is termelhetnek. A hasznot hajtó növények ültetését előmozdító alkalmazottak részére az így befolyt jövedelem 30%-át jutalék formájában szándékoztak kifizetni, a zöldövezetek kialakításának ösztönözésére évente pénzdíjak kitűzését helyezték kilátásba. Azon vasúti alkalmazottak számára, akik a szolgálati területükön gyümölcsfákat ültettek és elsajátították a fanemesítést és ápolást, külön jutalmat ígértek.5 A vasút menti területek befásítását ösztönözte Erschinger János 1889-ben megjelent, A vasúti töltések és lejtőinek befásítása, valamint a vasúti vonalak bekerítése gyümölcsfákkal és hasznot hozó bokornemekkel című munkájában, amelyet Baross Gábor közlekedési miniszternek ajánlott. Ugyanebben az évben Fatenyésztési Lapok címmel képes szaklapot indított el, azzal a céllal, hogy a vasúti vonalak, utak befásítását, a gyümölcstermesztést és a kertészetet előmozdítsa.6 A vasút melletti területek fásítása kezdetben központi irányítás nélkül történt, és az elért eredmény üzletvezetőségenként változott. Ezért 1894-ben a MÁV kiadta az Útmutatás a vasúti területek befásításáról című munkát. Ennek első paragrafusa kimondta, hogy a „vasutak mentének befásítása, díszes és hasznothajtó növényzettel való ellátása a vasút területek gazdaságos és okszerű kezelésének egy kiválóan fontos feladatát képezi.”7 Előírták, hogy minden üzletvezetőség területén faiskolát kell kialakítani, a pályafelvigyázók székhelyál4 Uo. 202. p. 5 Uo. 202-203. p. 6 Irodalom. Borászati Lapok, 21. (1889), szeptember 14. 37. sz. 219. p. 7 Molnár-Varga 1999. 204.