Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Gidó Csaba: A vasútállomási parkok
GIDÓ CSABA A VASÚTÁLLOMÁSI PARKOK A település és a vasúti sínek világa közti átmeneti tér A vasútállomási parkok, örházi kertek, a vasúti pálya melletti területek zöldövezete, a vasúttörténet-írás egyik határterülete. A vasúttörténeti szakirodalom - amely leginkább a vonalak építéstörténetének kérdéskörére, a technikai részletekre helyezi a hangsúlyt - mellőzi, legjobb esetben is egy-két mondatba sűríti a vasúti parkok, kertek, zöldterületek kérdését. A várostörténet-írás figyelmét elkerüli a város peremén, ipari zónában, a vasút és a település területe közti határmezsgyén elterülő vasúti zöldövezet, érdeklődése a városi közterekre, parkokra terjed ki, az állomás előtti tér, a vasútvonal melletti ültetvény ritkán kerül a kutatók érdeklődésének homlokterébe. Ennek a kérdéskörnek tanulmányozásában sokat segíthet a tájépítészeti és kertészeti szakirodalom, illetve a szépirodalom. A területek megnevezése is fejtörést adhat e kérdéskörrel foglalkozóknak, az Országos Építésügyi Szabályzat (OÉSZ) például a vasútállomások ültetvényeit közlekedési kertnek nevezi.1 Az elmúlt másfél évszázadban a vasútállomások előtt vagy mellett található zöldövezetet különböző elnevezésekkel illeték: indóházi kert, állomási park, kert vagy ültetvény. Hasonlóképpen a zöldövezeteket rendező személyzet is eltérő megnevezésekkel jelenik meg a forrásokban, kezdetben vasúti ültetvény felvigyázók, majd a 19. századtól főkertész, kertész, segédkertész névvel illették őket. A tanulmány célja a vasúti parkok, kertek, pálya melletti ültetvények kialakulásának bemutatása, történeti múltjába való betekintés. A MÁV által kezdeményezett parkosítás egyik kevésbé ismert esete, a Csíkszeredái Erzsébet park történetének bemutatása révén próbálja szemléltetni a vasúti személyzet szerepét egy székely kisváros első parkjának és köztéri szobrának megvalósításában. 1 JÁMBOR 2000. 8. p. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xiii. 2018. 129-145. p.
