Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Mátyás-Rausch Petra: A nagybányai politikai elit és a helyi bányászatban betöltött szerepe a kamarai kezelés évei alatt (1569–1579)
Mátyás-Rausch Petra: A nagybányai politikai elit és a helyi bányászatban... 77 Wilhelm Scheuenstuel munkájának eredményességét, valamint el kellett kísérnie Nagyváthyt Szatmár várába is.51 Bornemisza Ferenc mellett a fenti csoportba tartozott több krakkói polgár is, akik a bányászatban voltak érdekeltek. A Krakkó és Kassa közötti szoros kereskedelmi és egyéb természetű kapcsolat széles körben ismert, azonban egy ehhez hasonló, természetesen jóval kisebb mértékű, de mégis bizonyíthatóan létező gazdasági kötődés volt Krakkó és a szatmári bányaváros között. Ezt támasztja alá, hogy 1579-ben három krakkói polgár járt el bányászati ügyben Nagybányán, és közülük ketten itt is éltek. Ez a kapcsolat később sem szakadt meg, ugyanis a 17. század első éveiben, ugyancsak egy krakkói polgár, Gerhard Lisbona tűnt fel a térségben, és huzamosabb időre ő lett a bányászati intézmények és a Királytáró bérlője.52 Elsőként Stanislaw Wysonczky járult 1579. augusztus 14-én a nagybányai szenátus elé, hogy igazolja jogosultságát az egykori nagybányai lakos, Albert Walantowicz - aki ugyancsak krakkói polgárjoggal rendelkezett - halála után fennmaradt bányarészre, amely Misztótfalu határában feküdt. Ezt a bányarészt 134 forint adósság is terhelte, Wysonczky ennek a kifizetését is elvállalta, illetve azt kérelmezte, hogy iktassák be a birtokba, ami meg is történt.53 Misztótfalu Nagybánya közelében fekvő falu volt, itt is több, a tárgyalt időszakban Kővár vidékéhez tartozó nemesércbánya feküdt, amelyek így az erdélyi állam részét képezték.54 Ugyancsak 1579 nyarán járult a nagybányai városvezetés elé Peter Kozliaés Krakker György krakkói polgár azzal a kéréssel, hogy a Báthory Kristóf nevében kiadott engedélyt bejegyeztessék. Eszerint a két krakkói polgár már jó ideje nagy összegeket fektetett a láposi bányák kitermelésébe, azonban sok hasznuk nem számlázott a bányászatból, így komoly gondokkal küszködtek, ezért Báthory Kristóf vajda elrendelte, hogy a termelékenység növelése érdekében a köteles rész beszolgáltatása alól egy évre mentsék fel őket. Az ezen idő alatt kitermelt ércet teljes mértékben ők használhatták fel. Miután az egy év lejárt, a kitermelt ezüstöt és aranyat a nagybányai bányakamarában voltak kötelesek beváltani, és a fejedelmi kincstárnak beadni a köteles részt. A vajdai határozat hozzátette, hogy a fejedelemség területén fekvő többi bányából is kötelesek meghatározott mennyiségű aranyat és ezüstöt beadni, sőt, abban az esetben, ha a fejedelmi kincstárnak még több ércre lenne szüksége, rendelkezésre kell 51 ÖSTA HKA VUG RN 12b föl. 1024., 1037-1039. 52 Gerhard Lisbona munkásságát több tanulmányomban elemeztem. Ld. RAUSCH 2009. 223- 237. p. 53 RNLNBVjfol. 158. 54 SZENTGYÖRGYI 1972. Kővár vidéke c. térkép, valamint WENZEL 1880. 113. p.
