Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Mátyás-Rausch Petra: A nagybányai politikai elit és a helyi bányászatban betöltött szerepe a kamarai kezelés évei alatt (1569–1579)
78 Királyi, fejedelmi jelenlét állniuk.55 A láposi bányák is Kővár vidékéhez tartoztak, a két említett polgár pedig nem csak a szatmári bányászatban volt érdekelt, hanem a fejedelemség egyéb részein fekvő nemesérc-kitermelésben is. A két krakkói polgár kezelésében lévő többi bánya pontos helyét nem határozta meg az engedély, azonban egy később, 1615-ben keletkezett fejedelmi rendelet segíthet a lokalizálásban. Bethlen Gábor 1615. évi, bányaszabadságról szóló rendeletének bevezetőjében név szerint felsorolt több befolyásos erdélyi termelőt, köztük volt Krakker György, a Hunyad vármegyei topliczei és csertési arany- valamint ezüstbányák örököse.56 A Bethlen Gábor rendeletében megemlített Krakker György minden valószínűség szerint a fenti Krakker György leszármazottja. Krakker Györgynek és társának esete azért érdekes, mert kiválóan példázza a három részre szakadt Magyarország területén, a korabeli határokon átívelő gazdasági kapcsolatok meglétét és erejét. Az eset azt is bizonyítja, hogy ezekben a nehéz időkben is érdemes volt tőkét fektetni a szatmári térség bányászatába. A nagybányai bányászatban tevékenykedők másik különleges csoportjának két tagja abban hasonlít egymásra, hogy előkelő származásúak voltak, családjuk jelentős pozíciót foglalt el a Habsburg Monarchia, valamint az Erdélyi Fejedelemség politikai és gazdasági életében. Közös vonásuk az is, hogy bár nem éltek életvitelszerűen Nagybányán, tulajdonuk révén mégis befolyással bírtak a város életére. Elsőként Haller Kristóf és a szatmári bányaváros kapcsolatát mutatom be. Haller Kristóf neve több üggyel kapcsolatban is belekerült a városi jegyzőkönyvbe.57 A téma szempontjából fontos bejegyzések 1571 júniusában és szeptemberében keletkeztek. Az első I. Miksa magyar király rendelete volt, amelyet továbbítottak a Szepesi Kamarához, az pedig továbbküldte Nagybányára. Az uralkodói rendelet néhai Szentgyörgyi Péter deák elkobzott javainak sorsáról szólt. Szentgyörgyi Péter deák Fráter György idejében volt a nagybányai bányakamara és pénzverde kamaraispánja, illetve egyúttal bérelte a Királytárót is. Tisztségét felhasználva jelentős vagyonra tett szert, azonban 1562-ben hazaárulással vádolták meg, és I. Ferdinánd elkoboztatta minden javát, ezeket szétosztotta hívei között.58 Köztük volt Farkas Péter Zemplén vármegyei nemes 55 RNLNB VJ föl. 160-161. 56 WENZEL 1880. 227., 435M36. p. Toplicze a dévai uradalom közelében feküdt, míg a csertési jószág Topliczétől keletre helyezkedett el. Ld. VERESS 1910. 7-10. p. 57 Haller Kristóf családjára nem a teljesség igényével ld. OBORNI 1996. 165-176. p., valamint SZABÓ 2008. 897-942. p. 58 Szentgyörgyi Péter deák tevekénységével Francisci Tamás kamarai biztos foglalkozott 1554. évi jelentésében. Ld. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Budapest) Magyar kincstári levéltárak (E szekció) Magyar Kamara archívuma Városi és kamarai iratok föl. lat. 975.
