Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Mátyás-Rausch Petra: A nagybányai politikai elit és a helyi bányászatban betöltött szerepe a kamarai kezelés évei alatt (1569–1579)
Mátyás-Rausch Petra: A nagybányai politikai elit és a helyi bányászatban... 75 megoszlás alapján meg lehet állapítani, hogy a céhes kategória, bár nagyobb befolyással bírt a városvezetésre, mint a másik két csoport, teljes hegemóniára nem tudott szert tenni, a bányász csoporttal szinte fej-fej mellett haladt. Mindkét kategóriába hat-hat személy tartozott, a céhbeli iparosok bírót nem tudtak felmutatni, azonban az ő csoportjukban volt Mészáros Kilián, aki a legtöbbször volt tanácsos, valamint a legtöbbször eskiidti pozíciót viselő személyek (pl. Szamosszeghi János). A bányász csoportba tartozott Mészáros Lukács, aki nem mindennapi karriert futott be, az összes tisztviselő közül ő kapta a legtöbb pontot (34). Ez a csoport két bírót is adott a városnak, azonban kevesebb esküdtet valamint tanácsnokot. A két nagyobb és a harmadik, kisebb csoport, az „egyéb” kategória között már jelentősebb különbség van, ebbe a csoportba kevesebb személyt tudunk besorolni, valamint kevesebb információval rendelkezünk velük kapcsolatban. A számok alapján megállapítható, hogy melyek voltak a húzóágazatok a tárgyalt korszakban Nagybányán, egyrészt a bányászat, másrészt a céhek közül az ötvös-, szabó-, és szűcscéh. A mészároscéh a korszakban tapasztalható nehézségei ellenére megőrizte befolyását, a rangsor alapján az is elmondható, hogy az országos tendenciának megfelelően az ötvös- és a szabócéh befolyása, jelentősége megnőtt. Az ötvöscéh prosperálása összefüggött azzal, hogy a térségben jelentős nemesércbányászat folyt. Nagybánya elitjének volt egy különleges csoportja, amelynek tagjai, jóllehet nem viseltek politikai tisztséget, gazdasági befolyásuk, társadalmi rangjuk valamint kapcsolati hálójuk révén mégis bele tudtak szólni a város életébe. Közös jellemzőjük az, hogy nem kizárólag a szatmári térséghez köthetőek, hanem egyéb területekhez is. Mindközül talán Pesti Bornemisza Ferenc rendelkezik a legérdekesebb pályafutással. Életéről Bessenyei József kutatásai nyomán tudhatunk meg többet. Eszerint Nagy Ferencként is említik a források, elsőként II. Lajos magyar király apródja volt, így valószínűsíthető, hogy nemesi származással rendelkezett, majd Szapolyai Jánost és Izabella királynét, illetve I. Zsigmond lengyel királyt szolgálta. 1552-ben lett a Magyar Kamara alkalmazottja, itt nem futott be túl nagy karriert, annak ellenére, hogy 1552-1556 között több megbízással is Erdélybe küldte az uralkodó. Nagybányával úgy került kapcsolatba, hogy Albert bajor herceg neki ajándékozta nagybányai házát, ezt az ajándékozást I. Ferdinánd 1563. november 20-án megerősítette. A nagybányai adományra valószínűleg azzal szolgált rá, hogy elősegítette a Bajorország irányában folyó marhakereskedelmet, az engedélyek körüli ügybuzgalma figyelemre méltó volt.46 A nagybányai házat, amelyet Bornemisza Ferenc 46 BESSENYEI 2007. 85-87. p. A nagybányai házra ld. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Budapest) Magyar Kancelláriai Levéltár (A szekció) Magyar Királyi Kancellária regisztratúrája Libri Regii 3. köt. fol. 779.
