Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Mátyás-Rausch Petra: A nagybányai politikai elit és a helyi bányászatban betöltött szerepe a kamarai kezelés évei alatt (1569–1579)
72 Királyi, fejedelmi jelenlét Mészáros Lukács, Lakatos Jánoshoz hasonlóan, szintén köthető lenne a nagybányai mészároscéhhez. A korábban leírt nehézségek miatt azonban feltételezhetően elhagyta szakmáját, esetleg eltiltották tőle bizonyos időre, így a közéleti tevékenység mellett a bányászatban próbált meg érvényesülni. Politikai karrierje egyedülálló a maga nemében, a tárgyalt korszakban egyedül neki sikerült mindhárom vezető pozíciót betöltenie. Politikai befolyását jól tudta kamatoztatni a bányászat területén is, ugyanis ő volt az egyik nagybányai bányatulajdonos, Választó Péter kiskorú fiának a gyámja, így ő kezelte a fiú nagykorúságáig a bányákat, hozzá tartozó kohókat és zúzdákat, szőlőket, földeket. Választó Péter halálának pontos dátumát nem tudjuk, mivel a városi jegyzőkönyvben nem található erre vonatkozó adat, kizárólag az 1574. évi kamarai jelentésből tudjuk, hogy addigra már Választó Péter örököse kezében volt a fiskális olvasztó szomszédságában álló több kohó, azaz azokat Mészáros Lukács működtette, aki ebben az évben nem viselt tisztséget a városvezetésben, de az előző és a következő évben igen.40 Választó Péter fia, ifjabb Péter 1578-ban fordult a nagybányai szenátushoz, amikor is gyámapja volt a bíró, hogy atyja javai közül a szőlőket és földeket adják át neki. Kérte a bányákat is, azzal a feltétellel, hogy ha nem tudná őket művelni, akkor továbbra is Mészáros Lukács művelheti. Egy 1579. május 19-én keletkezett bérleti szerződés, amelyben az Udvari Kamara négy évre bérbeadja a Királytárót Szegedi Ferencnek és Mészáros Lukácsnak azt bizonyítja, hogy mégsem ifjabb Választó Péter működtette a bányákat. A bérleti szerződésben a korábbi bírót bányatulajdonosként és tapasztalt bányászként említik.41 Mészáros Lukácsról nem tudjuk, hogy lett volna saját bányatulajdona, így azonban a legjobb konstrukciót választotta arra, hogy a bányászatból éljen meg, ugyanis bérlőként, illetve más vagyonának számító bányák kezelőjeként a tulajdonosokra nehezedő terheket nem kellett viselnie, míg a termelésből származó hasznot meg tudta szerezni. Bíróként 1573-ban megpróbálta elérni, hogy a Szepesi Kamara Nagybányán különálló harmincadvám-hivatalt állítson fel, mert a kereskedelem főleg Erdély felé igen élénk volt ebben az időszakban, így ebből is jelentős bevétele származhatott volna. Törekvéseit az iratok tanúsága szerint nem koronázta siker, mivel a kamarai tanács úgy gondolta, hogy Nagybánya nem a jelentős kereskedelmi útvonalak mentén fekszik, a szomszédságában lévő károlyi harmincadhivatal elegendő a feladat ellátására, a kamara számára túl sok kiadással járna egy veszteséges vámhivatal kiépítése és működtetése.42 40 ÖSTAHKAVUGRN 12b föl. 913-915. 41 ÖSTA HKA VUG RN 12C föl. 1132-1139., illetve RNL NB VJ föl. 139. 42 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Budapest) Magyar kincstári levéltárak (E szekció) Szepesi kamarai levéltár Szepesi Kamara (adminisztráció) regisztratúrája Minutae
