Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Mátyás-Rausch Petra: A nagybányai politikai elit és a helyi bányászatban betöltött szerepe a kamarai kezelés évei alatt (1569–1579)
Mátyás-Rausch Petra: A nagybányai politikai elit és a helyi bányászatban... 71 A regesztum magyar nyelven íródott, mivel a bíró saját bevallása szerint nem tudott jól sem németül, sem latinul.36 Lakatos Jánosnak bányamesterként az volt a feladata, hogy felügyelje a Király táróban folyó termelést, ő gondoskodott a bányászok élelmezéséről, fizette ki a járandóságukat, és védte az érdekeiket a kamaraispán ellenében, aki ebben az időben a Szepesi Kamara kihelyezett tisztviselője volt. Lakatos János bányamesteri funkciója esetében a korábbi privilégium értelmében a városvezetés által megváltozott tisztségviselőről volt szó, ez a tisztség azonban a kamarai kezelés évei alatt fokozatosan átalakult, és a bányamester már kamarai tisztviselőnek számított.37 Lakatos János kiválóan tudta ötvözni a közéleti, politikai tevékenységet a szakmai előmenetettel, hiszen városbíróként a város legelső emberének számított, ezzel párhuzamosan pedig a legnagyobb termelékenységgel bíró bánya, a Király táró felügyelője is volt, és mivel neki kellett ellátnia az ott dolgozó munkásokat élelemmel és itallal, erre a célra fel tudta használni a tulajdonában lévő szőlőket, földeket. Jelentős vagyonáról tanúskodik, hogy halála (1572) után felesége, Barbara vagy hivatalos megbízottja, Benedek deák, igen gyakran fordult meg a nagybányai városvezetés előtt, legtöbbször a korábban hitel fejében lekötött szőlő, présház, legelő, szántó miatt, melyeknek értéke a több száz forintot is elérte. Később nagykorú fia, János deák folyamodott hasonló okból a városi szenátushoz.38 A céhbeli iparosoknál alkalmazott módszer szerint Lakatos János a neve alapján a fémiparhoz lenne köthető, az általa készített regestrumban több helyen is fel van tüntve a kovácsoknak kifizetett járandóság, amely személyenként egy hétre lebontva 8 dénár volt. JJa ezt összevetjük azzal, hogy egy bányász hetente 60 és 80 dénár között keresett a Királytáróban, akkor egyértelműen látszik, hogy egy fémiparral foglalkozó iparos nem tartozott a legjobban megfizetett szakemberek közé. A korábbi hasonló kutatások is alátámasztják, miszerint a kovácsok, lakatosok az iparosok legszegényebb rétegei közé tartoztak.39 Annak ellenére, hogy egy bányavárosban különösképpen szükség volt a kovácsok, lakatosok munkájára, nem tartom valószínűnek, hogy Lakatos János közéjük tartozott volna, vagy ha igen, akkor nem volt aktív iparos, mert eredeti szakmájával nem tudott volna sikeres karriert befutni. 36 ÖSTA HKA VUG RN 12a föl. 282-285., illetve RN 12B föl. 441-448. A parciális regestum a számadás egyik típusa. A korszakban alkalmazott egyszerű számvitel alapján a kiadásokat és a bevételeket külön-külön tételenként jegyeztek fel, általában napi vagy heti bontásban. Ebből készítettek kivonatokat havonta, negyedévente vagy évente. Ezeket extractusnak nevezték. Ld. KENYERES 2008. 125. p. 37 ÖSTA HKA VUG RN 12A föl. 20. 38 RNL NB VJ föl. 106-107., 108-109., illetve 167-168. 39 ÖSTA HKA VU G RN 12B fol. 441-448., valamint ZlMÁNYI 1987. 365. p.
