Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Rüsz-Fogarasi Enikő: Nagyszeben, a szászok „fő”városa?
54 Királyi, fejedelmi jelenlét dett kialakulni egy olyan, az eljárásokat ismerő kancellária, ahol több állandó tisztviselő is dolgozott. Bizonyára ez a kancellária is bőven kivehette részét az egységes törvénykönyv véglegesítéséből, a többi városból érkező észrevételek beillesztéséből. A jogkönyvet a fejedelem hivatalos elismeréséig Nagyszebenben javították tovább. A szászok közössége által megalkotott egységes jogrend érvényre juttatásában is fontos szerepe volt Nagyszeben város képviselőjének, Albert Huetnek, aki a szászok küldöttségét vezette, amikor Báthory István udvarában bemutatták a jogkönyvet és elfogadtatták azt a fejedelemmel.36 Mindezek alapján joggal gondolhatjuk azt, hogy Nagyszeben városa ebben a több évtizeden át tartó munkában a katalizátor szerepet játszotta. Alkalmas szakembereket kerestek meg, és kedvező feltételeket teremtve, a különböző érdekeket egyeztetve itt foglalták írásba a szászok egységes jogrendjét. Az osztóbírák és az örökösödés Mivel a jogalkotás és jogszolgáltatás terén nyilvánvaló Nagyszeben kiemelkedő szerepe, az örökösödési szabályok életbe léptetésében is feltételezhetjük a város meghatározó szerepét. Az egységes szász statútum elfogadásával az örökösödési szabályok is egy könnyebben áttekinthető, minden szász közösségre alkalmazható szabályozást nyújtottak. Erre nagy szükség is volt, mivel az örökösödés kérdését a reformáció következményei bonyolultabbá tették, hiszen a hitbéli változások egyik első konkrét következménye a válás bevezetése és elfogadása volt. A kora újkori városok örökösödési mechanizmusaiba való betekintés, a válás intézménye előtt is, sokszor bonyolult családi helyzetről tanúskodik. Gyakori eset volt, amikor az első, vagy a második házasságból született gyerekek követelték jogaikat. A válás lehetősége nyilvánvalóan még bonyolultabbá tette a vagyon öröklési mechanizmusait. Amikor a megsokasodott gondokat, az új helyzetből fakadó problémákat a városi tanács egy-egy örökösödési eset lebonyolításához kirendelt képviselője már nem tudta megoldani, megszülethetett az igény egy új intézmény létrehozására, amelynek meghatározott feladata az örökösödési ügyek rendezése lett. Ez az új kihívás keltette életre az osztóbírák intézményét, és mivel működésük eredményesnek bizonyult a jelentős városokban, egymás után átvették és alkalmazták azt a többi szász városban is. Ezen intézmény működése már az egységes törvénykönyv elismerése előtt dokumentálható, így Nagyszebenben 36 SUTSCHEK 1997. 19 p.
