Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)

Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Rüsz-Fogarasi Enikő: Nagyszeben, a szászok „fő”városa?

Rüsz-Fogarasi Enikő: Nagyszeben, a szászok „fokvárosa? 55 és Brassóban 1567-től,37 Besztercén 1568-tól.38 Az osztásokról készített jegy­zőkönyvek is az osztóbírók megjelenése után egy-két évvel indultak. Minden szász városban a városi tanács nevezte ki az osztóbírákat, számuk és tevékeny­ségi területük megszabásában azonban némi eltérést észlelhetünk. A sokszor nagyon bonyolult ügymenet és a családi vagyon felosztása megkövetelte olyan személy vagy személyek jelenlétét, akik jogi ismeretekkel rendelkeztek, va­gyis tisztában voltak az osztás szabályaival és menetével. Ezért nem bármelyik esküdtet nevezték ki esetenként erre a feladatra, hanem a városi magisztrátus soraiból választottak alkalmas személyt. Később már nem egy alkalomra, egy elosztás idejére szólt a megbízásuk, hanem meghatározott időre, amely alatt az osztóbírák feladata lett mindenféle vagyoni elosztás a városban. A szász város­okban általában két vagy négy osztóbírót választottak, akik egy-egy városrész­ért feleltek, de az osztásnál általában mindannyian jelen voltak. Kolozsváron a paritási szabályok tiszteletben tartása érdekében nyolc osztóbírót választottak.39 Az „Eigenlandrecht” örökösödésre vonatkozó szabályainak alkalmazását az osztóbírák szavatolták, másrészt maguk az osztóbírák is a szász városok örök­lési mechanizmusainak a legfontosabb mozgatóivá és szereplőivé váltak.40 A szász városokban az osztóbírák tevékenysége nyomán gazdag forrásanyag keletkezett és maradt fenn a kutatók rendelkezésére. Az osztályjegyzőkönyvek­ben osztálylevelek, osztást elismerő nyilatkozatok, végrendeletek, házra, földre vonatkozó adásvételi szerződések, záloglevelek, házfelbecsülések, adósság­jegyzékek, kifizetési elszámolások is találhatóak. Ez az intézmény a szászok közösségében általánosan elfogadottá vált, de a már nem a szászok közösségéhez tartozó Kolozsvár jogalkotására is hatott, igaz ugyan, egy kicsit megkésve. Az 1603-ban elfogadott Successioról való Traktátus révén Kolozsváron is meghonosították az osztóbírák intézményét.41 Itt is az osztóbírák lettek az örökösödési folyamatok levezénylésének kulcsem­berei. Az osztóbírák intézményének megjelenése és tevékenysége az előzőekben foglaltak ellenére nem a központi Nagyszebenből jövő modell alapján történt, hanem szinte egy időben egyszerre több helyen indult útjára, bizonyára az első bonyolultabb, esetleg egy válást követő birtokfelosztási ügyre adott válaszként. Végül, amennyiben a feltett kérdést próbáljuk megválaszolni, azt, hogy mennyiben tekinthető Nagyszeben a szászok „fő”városának, az egyértelmű, 37 MÜLLER 1941.282. p. 38 DAHINTEN 1988. 240. p. 39 SZEGEDI 2006. 431-437. p. 40 RÜSZ-FOGARASI 201 1. 27-36 p.; KOVÁCS KISS 1997/VI1., http// www.korunk.ro . 41 Kovács Kiss 2001.27. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom