Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Recenziók
Sipos András A jövő Budapestje 1930-1960. Városfejlesztési programok és rendezési tervek Budapest, 2011. Napvilág. 240 p. A mai Budapesttel kapcsolatban mindenkinek - még akkor is, ha nem itt él - vannak tapasztalatai, illetve a városképpel kapcsolatban általában határozott véleménye is. Laikusként nagyon gyakran a meg nem valósuló, vagy sokáig húzódó, vitákat kavaró, nagy volumenű tervek kerülnek a látóterünkbe, nem esik szó azonban teljes városkoncepciókról és nem rendelkezünk rálátással a döntéshozatali folyamatokra. Sipos András a várostervezés történetének azt az időszakát dolgozta fel, amikor a mai felfogás szerinti tulajdonképpeni városrendezés kialakult. Olyan történelmi folyamatot ábrázol és elemez, aminek egyes részletei problémaként a mai napig periodikusan újra és újra visszaköszönnek. Az az olvasó érzése, hogy nagyon is aktuális kérdésekkel találkozik, folyamatosak a jelenkori párhuzamok, miközben tudományos igénnyel megírt várostörténeti könyvet tart a kezében. A könyv igényt tart a szakma, a várostervezés és -rendezés érdeklődésére is, hisz Sipos egyszerre vizsgálja a tervezési gyakorlat mai napig érvényes, kézzel fogható valóságát: a várostervezési és a várospolitikai döntési folyamatokat és azok egymáshoz való viszonyát. A koncepciók oldaláról közelít, és ezzel is felhívja a figyelmet arra a körülményre, hogy egy-egy korszak politikai vezető rétegének gondolkodásmódja a városról, valamint ahogy ez a gondolkodásmód a várostervezés diszciplináris paradigmájához viszonyul, az egyrészt hatással van a város mindennapjaira, a társadalom önképére, miközben másrészt tükrözi is a szereplők (tervezők és politikusok) saját város- és társadalomképét. A könyv egy bevezetésből, négy történetinek nevezhető fejezetből és egy ötödik, értékelő részből áll. A szerkezet illeszkedik a történeti korszakokhoz, a politikai keretek változásához, amelyek komoly befolyással voltak arra is, hogy mit gondoltak, gondolhattak az építészek, a (város)politikusok Budapestről, hogyan képzelték vagy képzelhették el a városfejlesztés vagy -fejlődés menetét, milyen lehetőségeik voltak a megvalósításra. A legfontosabb kérdések tehát a következők: a vizsgált kor várostervezői „[hjogyan próbálták a befogadott nemzetközi hatásokat egyeztetni Budapest sajátos igényeivel, a várospolitikai erőviszonyokkal, a mindenkori hatalom elvárásaival? Mennyiben tekintették a tervezést egyértelműen szakmai, technikai feladatnak, illetve társadalmi, politikai és eszmei tartalommal telítettnek? Hogyan próbálták elérni, hogy az ő terveik és vízióik szabják meg a város építésének és átalakulásának irányát, és milyen reális esélyeik voltak erre?” (8. p.) Sipos az egyes fejezetekben végig e szempontrendszer szerint teremt rendet a sokszor több szálon futó, pusztán egy nézőpontból vizsgálva gyakran kibogozhatatlannak tűnő események, döntésfolyamatok között. Az első fejezet Budapest 1940-es városfejlesztési programjának megszületését kíséri végig. A könyv egészére igaz, hogy az előzmények és a döntéshozatali mechanizmusok bonyolultsága, illetve a történeti és fogalomtörténeti kitérők miatt a gondolatmenet nem teljesen lineáris. Az első rész hét alfejezete sem kronologikusan követi URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV Vili. 2013. 309-316. p.
