Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Flóra Ágnes: Kolozsvár és a központi hatalom kapcsolata a Mohács utáni évtizedekben
Flóra Ágnes: Kolozsvár és a központi hatalom kapcsolata... 27 csoport, a szabók érdekeit erősítette.4 Kolozsvár kora újkori városvezetésében mindkét mesterség képviselői jelentős többséggel bírtak.5 A kieszközölt kiváltságok mögött tehát a városi elit érdekeinek érvényesülését is kell látnunk. Közösségi és csoportérdekek találkozását, amelynek érvényre juttatásában fontos volt a helyi vezetés helyzetkihasználása. A kolozsvári oklevélben foglalt fentebb idézett dicséret is, mely szerint a kolozsváriak a többi szász város polgáraival ellentétben hűségesek és nem megalkuvók, valószínű a helyi politikai vezetők buzgólkodása nyomán került rögzítésre, s kérdés marad, hogy ha nem Kolozsváron kerül volna kiállításra az oklevél, akkor is benne foglaltatott-e volna ez a szövegrész, és ilyen formában? Talán nem. A zűrzavaros időszak képlékeny szövetségei közepette azonban egy-egy város pártállása nem lehetett közömbös a szemben álló felek számára. Főleg azért, mert a városok könnyen alkalmazkodó támogatói bázist jelentettek, olyan gazdasági háttérrel, amelyre a trónharcokban számítani lehetett. Szapolyai polgári támogatottsága rendkívül ingatagnak bizonyult. A felvidéki városok, mint földesuruknak, hűséget esküdtek ugyan János királynak 1527-ben, mert az adott helyzetben a helyi érdekek ezt diktálták, de a zömében német lakossággal rendelkező települések valójában inkább Ferdinándot támogatták volna.6 A felvidéki városokhoz hasonlóan, a történelmi Erdély területén található jelentősebb városok többsége is német ajkú lakossággal rendelkezett, ráadásul a Szapolyai család semmilyen közvetlen befolyással nem bírt felettük. Ezért János király támogatottsága a városi polgárság szintjén talán a felvidékinél is szerényebb volt, s mindezt tetézte, hogy a kezdetben Szapolyai mellé álló szász városok, Georg Reichersdorfer szebeni polgár és bécsi ágens propagandája következtében Ferdinánd támogatása mellett döntöttek 1528-ban.7 Kolozsvár, bár jelentős szász lakossággal rendelkezett, úgy tűnik kimaradt Reichersdorfer erdélyi felbujtó kőrútjából - vagy a források hallgatnak erről -, valószínűleg azért, mert Szapolyai János és Kolozsvár jó viszonya a bécsi udvar előtt sem volt ismeretlen, illetve a vegyes lakosságú város meggyőzése nem is lett volna annyira egyszerű feladat, még úgy sem, hogy a kolozsvári szászság komoly erőt képviselt akkoriban. Az 1527-es oklevél arengája is arra utal, hogy az erőteljesen magyarosodé városban a német elitnek még igen jelentős lehetett a befolyása, hiszen a szöveg egyértelműen német városként jelöli meg Kolozsvárt.8 A történetírás azon 4 JAKAB 1870. 367. p. 5 FLÓRA 2009. 483. p. 6 H. NÉMETH 2004. 86. p. 7 Gooss. 1940. 8 „.. .inter omnes civitates Saxonum...” JAKAB 1870. 369. p.
