Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)

Műhely - Deák Ernő: Magyar várostörténet 1780–1918. Összehasonlító adatok alkalmazása a városfejlődés kutatásában

Deák Ernő: Magyar várostörténet 1780-1918 257 letlenszerű nagysága. Véleményem szerint itt tapintható ki az a bizonyos pont, amire aztán - összehasonlító módon - alapozni lehet valamennyi, a vizsgálódás szempontjából mérvadó tényezőt. Egyelőre tehát a települések és a lakosság számának összevetéséből számíthatók ki az átlagos mutatók. A feltételezett magasabb fejlettségű - azaz átlagon felüli értékeket felmutató - települések rangsorolása a középértékek egybevetésével megyénkénti/tájegységenkénti összeállításban, illetve az országos mutatók szerint végezhető el. Ennek bizonyítására induljunk ki ismét az országos mutatókból. Az 1910. évi népszámlálás alapján az idevágó adatok: Terület (km2) Lakosságszám Települések száma Magyarország 282 849 18 214 727 12 541 Horvátország-Szlavónia 42 562 2 671 760 2 334 Összesen 325 411 20 886 487 14 875 Az ezekből az adatokból kiszámított viszonylagos értékek: Magyarország településsürűsége 22,55 település/km2, népsűrűsége 64,40 lakos/km2, a telepü­lések lélekszáma pedig átlagosan 1452,41 fő. Ezek az alapadatok kiegészíthe­tek a házak számával, illetve a laksürűség mutatóival. Mint már utaltam rá, az országos átlagértékeket nagyon óvatosan kell kezel­ni, hiszen egy-egy település viszonylagos nagyságát, illetve ebből kiindulva az illető tájegység településrendszerén belüli jelentőségét reálisan kell megítélni. Az országos átlagok csupán az egyes tájegységek összevetésének viszonyla­tában mérvadóak. Ugyanakkor strukturális különbözőségek is kiolvashatók az idevágó adatokból a kis-, illetve nagytelepülések rangsorolásával. Vagyis a kiszámított középértékek kellőképpen bizonyítják valamely, a környezeti átla­got messze meghaladó nagyobb település kiemelkedő jellegét. Egyelőre azon­ban szemlélődjünk tovább pl. a dunántúli Baranya megyében: 1910-ben 359 községet soroltak a megyéhez. Az I. átlagérték 1065,40 lélek volt, amelyet 74 község, a teljes létszám 20,16%-a ért el. Utóbbiak kiemelt átlaga, tehát a II. átlagérték lakosságszáma viszont közel háromszoros nagyságrendet mutat. Ezt az átlagon felüli II. értéket összesen 8 település, mindenekelőtt a közel 50 000 lelket számláló Pécs érte el. Ez a kiválasztási módszer talán önkényesnek tűnik, mégis mindenféleképpen reprezentatív, különösen ha nem statikusan, hanem dinamikusan, azaz a fejlődés menetét követve a kettős átlagon felüli nagyság­rendbe sorolható települések korábbi adatait is szemügyre vesszük. Mindamel­

Next

/
Oldalképek
Tartalom