Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Műhely - Deák Ernő: Magyar várostörténet 1780–1918. Összehasonlító adatok alkalmazása a városfejlődés kutatásában
258 Műhely lett további adatok kombinációjával csak megerősítést nyer azon feltételezésünk, hogy a környezetükből kétszeres átlagértékkel kiemelkedő, „kétpróbás” települések egyéb vonatkozásban is megállják a helyüket. A településeknek az 1910. évi népszámlálás alapján kiszámított rangsorolása mellett további adatok erősítik azon feltételezést, hogy valamilyen módon központi helyekkel van dolgunk, vagyis az ún. akkumuláció nem önmagából adódik, hanem ok-okozati összefüggésben kell szemlélni. Ezen összetevőkhöz tartozik a (lakó)házak száma, a nép- és laksűrűség, valamint az írni és olvasni tudók átlagon felüli aránya. A kiegyezést követő 1869/1870. évi népszámlálás óta bekövetkezett népességfejlődés, ha nem is kivétel nélkül, de a legtöbb esetben alátámasztja az agrártelepülések fejlődésétől való eltérést. Behatóbb vizsgálódás tárgyát képezi annak felderítése, mikortól beszélhetünk átlagon felüli szaporodásról, a (lakó)házak számának gyorsabb ütemű emelkedéséről. A vizsgált kor utolsó szakaszának fejlődése közvetlen összefüggésben van az iparosítással, ami nem választható el az úthálózat, nevezetesen a vasutak kiépítésétől, fejlesztésétől. A továbbiakban tehát ezen tényezők befolyását is figyelembe kell venni a népesség és a település összefüggésében. Mielőtt továbblépünk visszafelé az időben, nem árt feltüntetni a települések nagyságrendjét tájegységenként, megjegyezve, hogy megyénkénti bontásban még nagyobb eltérések figyelhetők meg, szintén az 1910. évi népszámlálás ösz- szehasonlító adatai alapján: Népsűrűség (lakos/km2) Települések átlagos lélekszáma (fő) Magyar Királyság 64,40 1452,41 Dunántúl 68,08 1134,39 Duna bal partja 66,08 982,80 Duna-Tisza köze 104,39 6891,53 Tisza jobb partja 55,60 797,87 Tisza bal partja 59,88 1794,55 Tisza-Maros köze 59,03 2045,62
