Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Műhely - Deák Ernő: Magyar várostörténet 1780–1918. Összehasonlító adatok alkalmazása a városfejlődés kutatásában
252 Műhely 3 = a kiváltságos kerületek (szepesi, hajdú, kunsági szabad települések, taxális/taksás helyek, szabad határőr települések), kiemelt jogállású (Bárándy szerint) „polgárvárosok”. Átmeneti rendelkezések után 1876-ot követően közülük kerültek ki a rendezett tanácsú városok; 4 = átmenetileg saját magisztrátussal rendelkező földesúri mezővárosok; 5 = 1876 után nagyközségek, korábban városi besorolású települések; 6= 1876 után kisközségek, korábban városi besorolású települések. Míg az első négy kategóriában inkább belső átrendeződések figyelhetők meg, több esetben felemelkedést jelentő minőségi változással, vagyis míg a városi jelleg az egész korszakban nem vonható kétségbe, addig a két utóbbi kategória (5. és 6.) a városi rang jogi-közigazgatási minőségének elvesztését jelenti. A két részt összevetve a második rész adattára azokat a településeket öleli fel az említett csoportosításban, amelyek kétséget kizáróan és folyamatosan városok voltak. Az eljárás bizonyos vonatkozásban leszűkítő, egyoldalú, nem veszi figyelembe azokat az „átmeneti” kategóriákat, amelyek a jogi ismérvek hiányában is városias jellegre utalnak. Gondoljunk itt történetesen a közigazgatási, gazdasági, kulturális értelemben vett központi funkciókat betöltő településekre. *** Várostörténeti kutatásaimat eleve három részben kívántam megvalósítani. A tervezett harmadik rész, a városok struktúrájával és tipológiájával foglalkozó Typologie und Struktur der Städte elkészülte azonban sajnálatosan hosszúra nyúlt. Bár előmunkálatként táblázatokba sűrítettem az egyes periódusokra jellemző, illetve városi mutatónak tekinthető adatokat, a feldolgozás és feltérképezés utolsó fejezetei elakadtak. A harmadik rész eredetileg az adattárban található 196 város adatainak összehasonlító kiértékelését és rendszerezését tartalmazta volna. Végül túlléptem az így adott kereteken, és az említett 196 esettől függetlenül igyekeztem kidolgozni egy olyan módszert, amelynek segítségével a városokra jellemző valamennyi kritérium bevonásával, a városi egyedek ösz- szehasonlító adatainak rendszerezésével felgöngyölíthetem a teljes városhálózatot. Az alábbiakban - egyelőre véglegesnek tekinthető eredmények nélkül - bemutatom és vitára bocsátom összehasonlító kvantifikációnak (Vergleichende Quantifizierung) tekintett modellemet. A modellben a szokványos - jogi-közigazgatási - keretektől függetlenül, minden „elsődleges” besorolás nélkül a teljes településállományból indulok ki. Természetesen itt is nélkülözhetetlen bizonyos - tágabb értelemben vett
