Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Műhely - K. Németh András: Tolna megye központi helyei a középkorban
222 Műhely A Tolna megyei mezővárosok lélekszámára vonatkozóan sajnos alig maradt fenn forrás. Bácskai Vera országos gyűjtésében csak Báta népességét tudta meghatározni egy 1431-es hatalmaskodás alapján, a kapott 545 fő a mezővárosok átlagos (500 fős) lélekszámának felel meg.46 Érdekes kérdést vet fel, ha a központi helyek térképére pillantunk. A legtöbb mezőváros vagy központi funkciót ellátó falu a fontosabb folyók - a Duna, a Sárvíz, a Kapos, a Sió és a Koppány - mentén, illetve a már említett Völgységben és a Hegyháton jött létre, ahol a Völgységi-patak és mellékvizei mentén egymástól néhány kilométerre sorakoznak a vásárral, kolostorral rendelkező települések, bár a terület nyugati részén, a Debregeszt, Mucsi, Nagymányok és Kedhely által közrezárt, kb. 15><18 km-es négyszögben nem találunk központi helyeket. Ehhez hasonló ritka centralitású tájat csak kettőt találunk a megyében: az északnyugati részen, a Kapos-Koppány-menti dombvidéken a két jelentősebb folyó mentén létrejött központi helyektől (Tamási, Görbő, Gyánt) északnyugati irányban — leszámítva az officiálissal rendelkező Dorogot - 10- 15 kilométerre találjuk a legközelebbi jelentősebb központi helyeket (Ireg, Szokoly, Ozora). A másik kistáj, ahol egyes falvak lakóinak kissé többet kellett utazniuk, hogy jelentősebb települést találjanak, a Mezőföld déli része volt, ahol a Dunafoldvártól és Simontomyától Szekszárdig terjedő, kb. 45-50 km hosszú részen a terület két hosszanti oldalát határoló Sárvíz és Duna-mente centrális helyein kívül mindössze három központi hely szerénykedett, ráadásul nem is túl távol egymástól (Gyapa, Györköny, Tápé), s közülük kettő is csak officiálisa miatt került fel listánkra. Különösen szembetűnő az említett területek mezőváros nélkülisége, ha térképünkről lehagyjuk a központi helyek csaknem kétharmadát kitevő, a 7. települési szinthez tartozó helységeket. így sokkal szabályosabbnak tűnik a központi helyek rendszere, szépen kirajzolódik a jelentősebb vízfolyások térszervező szerepe, továbbá két újabb táj sorakozik fel a központi helyektől mentes területek közé. A Kapos és a Sárvíz völgye közti, 15-20 km széles dombságon hiába keresünk legalább a 6. centralitási szinthez tartozó átlagos mezővárost vagy mezőváros jellegű falut, és ugyanilyen távolságon nem találunk ilyen településeket a megye nyugati szélén, Szil, Szakcs, Dalmad, Debregeszt és Dombó között sem. A Dél-Mezőfold, illetve a Tolnai-dombság és a Hegyhát esetében természetföldrajzi indokokkal (sík, homokos terület, illetve erős tagoltság) még alátámasztható a jelentősebb települések hiánya, ám a Kapos-Koppány-mente esetében inkább arról lehet szó, hogy sűrű lakottsága ellenére már akkoriban 46 BÁCSKAI 1965. 24., 28. p. Vö. Zichy VIII. 450. p.
