Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Műhely - K. Németh András: Tolna megye központi helyei a középkorban
K. Németh András: Tolna megye központi helyei a középkorban 223 is kevésbé tagolt agrártáj lehetett, ami - az eltérő földrajzi adottságú határterületekkel, vagy a tagoltabb kistájakkal ellentétben - nem kedvezett a centrális helyek kifejlődésének. Végezetül érdemes témánkat regionális szinten is megvizsgálni. A Kubinyi András által a középkori Magyar Királyság területén meghatározott hat régió közül a Dél-Dunántúlon volt a legnagyobb a népesség és a központi helyek száma (239), az egy központi helyre jutó népességszám ugyanakkor itt volt a legalacsonyabb. A többi régióhoz viszonyítva viszonylag sok, 19 város alakult itt ki, a Tisza-Maros-köze után itt volt a legmagasabb az egy városra eső népesség és az egy városra jutó központi helyek száma.47 Szintén Kubinyi mutatott rá a másodrendű városok élvonalába tartozó Pécs (39 c. p.) regionális vezető szerepére Délnyugat-Magyarországon, ami Baranya megyében jól kimutathatóan akadályozta más, jelentősebb helyek kialakulását, hiszen a Pécs után következő baranyai centrumok, Pécsvárad és Siklós (16 c. p.) csak a településhierarchia 4. szintjéhez tartoztak.48 Tolna megye központi helyeinek összegyűjtése megerősíti, hogy Pécs nemcsak saját, de a szomszédos megyéken is „uralkodott”, hiszen Tolna megye legjelentősebb három települése ugyancsak a 4. kategóriába tartozott. Közülük kettő, Ozora és Simontomya a megye északi részén helyezkedik el, ezek fejlődésének pedig kétségkívül az elsőrendű városok között számon tartott Székesfehérvár (43 c. p.) közelsége is gátat szabott.49 A jelentősebb városok gazdasági ereje mellett a Dél-Dunántúlon, így Tolna megyében is, a természetföldrajzi adottságok, elsősorban a domborzat erős tagoltsága szintén gátolhatta a valódi városok kifejlődését; ahogy a régió tájföldrajzi összefoglalását készítő Beluszky Pál megfogalmazta, e „városfejlesztő energiákban szegény” régió „öröklött városhiánya” napjainkban is szembetűnő.50 47 Kubinyi 2004a. 48 KUBINYI 2001.48. p. 49 KUBINYI 2004b. 284. p. 50 ÁDÁM-MAROSI-SZILÁRD 1981.292., 350-351. p.
