Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Műhely - K. Németh András: Tolna megye központi helyei a középkorban
K. Németh András: Tolna megye központi helyei a középkorban 221 Gyánt, Varasd 1475; Széplak 1498; Edelény, Kesztölc 1526; Ete, Paks 1529; Csernyéd 1539; Koppány 1543; Bölcske 1561. A fentiek alapján Tolna megyében a mezővárosi fejlődés kezdete az országosnál valamivel későbbre tehető, hiszen az 1390-es évektől a 15. század első évtizedéig tartó országos fellendülés idején csak öt oppidumemlítést ismerünk. A 15. század második negyedére jellemző országos stagnálás idején viszonylag sok, kilenc mezőváros tűnik fel (ide számítva az 1424-ben feltűnő két helyet is), és bár országosan az 1450-60-as évek jelentik a mezővárosok kialakulásának csúcspontját, Tolna megyében ekkor csak három, a 15. század utolsó negyedében és a 16. század első felében azonban még újabb tíz oppidum tűnik fel (nem is szólva a csak 1561-ben annak mondott Bölcskét).43 Bizonyára nem véletlen, hogy az 1377 és 1448 között elsőként említett 14 település közül három a legmagasabb Tolna megyei (országosan a 4.), négy pedig az 5. települési kategóriába tartozik. Itt legfeljebb Börd említését tarthatnánk meglepőnek, ha nem tudnánk, hogy később beleolvadt Simontornyába, így a későbbiekben annak centralitását erősítette. Meg kell jegyezni, hogy több települést mindössze egyszer említenek oppidumként a középkorban, s ezek (Börd kivételével) mind a mezővárosi fejlődés későbbi időszakában, a 15. század második felében tűnnek fel (Szakcs, Fadd, Gyánt, Varasd, Edelény), öt települést pedig csak Mohács után említenek mezővárosként (Bölcske, Csernyéd, Ete, Koppány, Paks). A központi helyek közül többet ma már hiába keresünk a térképeken. A 4. és 5. kategória tíz települése közül csak Kesztölc pusztult el végleg, ám a 6. csoport 28 központi helye közül már kilenc (Anya, Csérnél, Edelény, Ete, Gyánt, Györgyi, Máré, Peremarton, Széplak) nem települt újjá a hódoltság után. A Tolna megyei településpusztulás talán legnagyobb vesztese a Duna-menti hadiút mentén, Szekszárd és Cikádor között kifejlődött Kesztölc, amelyet már az első magyar nyelvemlék, az 1055-ös tihanyi alapítólevél is említ. Korai jelentőségét ezen túl jelzi, hogy 1074-ben Salamon király itteni táborából látogatta meg a szekszárdi monostort, de később is számos, ritkaságszámba menő adatunk igazolja központi szerepét: itt állt Tolna megye egyetlen, forrásokból ismert plébániai iskolája 1486-ban, és a település az 1543-as hadjáratot megörökítő török miniatúrán is feltűnik Szekszárd és Tolna társaságában.44 Bizonyára az említett iskolát is dicséri, hogy az innen Erdélybe elszármazó, 1499 és 1521 között működő Kesztölci Sebestyént a kolozsmonostori konvent egyik legigényesebb hiteles helyi jegyzőjeként tartják számon.45 43 Vő. BÁCSKAI 1965. 15-16. p. 44 Részletesen: BERTA-GAÁL 1998. 193. p.; SZENTGYÖRGY1 2010. 110-112. p. 45 JAKÓ 1990. 1. 66-67. p.
