Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Szabó András Péter: Beszterce város és az erdélyi fejedelmi udvar látogatásai
Szabó András Péter: Az erdélyi fejedelmi udvar besztercei látogatásai 135 viszonylag megkímélt legnagyobb szász városokat (Szeben, Brassó, Beszterce) ezután jóval sűrűbben keresték fel a fejedelmek. Báthory Gábor részben erre a valós gazdasági kényszerre hivatkozva foglalta el 1610 végén az Universitas központját, Szebent, és tette meg székvárosává. Bethlen Gábor uralkodásának elején Kolozsvár és Fogaras jutott nagy jelentőséghez, majd Gyulafehérvár újjáépítését követően az egykori székhely fokozatosan egyre több központi funkciót ragadott magához, és az országgyűlések szinte kizárólagos helyszínévé vált. Az összkép az 1658-1661. évek török-tatár dúlásai után változott meg újra. Apafi Mihály uralkodása idején a romos Gyulafehérvár csak részben tudott talpra állni, rezidenciaként háttérbe szorult Fogaras, Radnót és Ebesfalva mögött.30 Az erdélyi fejedelmi udvar itineráns vagy rögzített jellege tehát nagymértékben függött a külső körülményektől. I. és II. Rákóczi György példája azonban arra figyelmeztet, hogy az udvartartás (illetve annak egy jelentős része) akkor is sokat utazott, amikor a fejedelemség szilárd, jól kiépített székhellyel bírt. Úgy véljük, hogy az állandó mozgás hátterében nem kell mindig gazdasági tényezőket keresnünk, hiszen a politikai/közigazgatási szempontok, vagy a fejedelmek személyes preferenciái legalább ilyen nagy súllyal bírhattak. Gyulafehérvár ambivalens szerepéből, és hullámzó fontosságából következik, hogy az európai történettudományban népszerű „város és udvar” tematika alapesete az Erdélyi Fejedelemség esetében csak igen korlátozottan vizsgálható,3' és Báthory Gábor szebeni éveit, Bethlen hosszabb kassai tartózkodásait (illetve talán a váradi várat)32 leszámítva nem igazán beszélhetünk klasszikus városi rezidenciáról.33 A nagybetűs város a kora újkori Erdélyben pusztán az utazó udvar ideiglenes tartózkodási helye, így kölcsönhatásuk is csak átmeneti. 30 Az országgyűlések tekintetében azonban Gyulafehérvár egészen 1685-ig megőrzi vezető szerepét. TRÓCSÁNYI 1976. 22. p. 31 Város és udvar viszonyáról összefoglalóan, a Német-Római Császárság állandó jellegű városi rezidenciáira koncentrálva: WETTLAUFER 2006. - Gyulafehérvár esetében lenne értelme egy ilyen elemzésnek, ám a forrásadottságok igen kedvezőtlenek. A város fennmaradt törvénykezési jegyzőkönyveiből annyi kiderül, hogy a szűkebb városi tanács elől a gyula- fehérvári udvarbíró (az uradalmi úriszék) elé lehetett fellebbezni a pereket, és a fejedelem a település igazságszolgáltatási jogkörét egyéb tekintetben is erősen korlátozta. KOVÁCS A. 1998. 7-8. p. A városi igazságszolgáltatás korlátozása a középkori német rezidenciavárosok egyik markáns jellemzője, és sok konfliktus kiváltója volt. WETTLAUFER 2006. 27-28. p. 32 A Partium legjelentősebb erődítménye, a váradi vár, Bethlen és a Rákócziak kedvelt mellékrezidenciája civitas rangú településen állt. (Igaz, a település nem vethető össze a fejedelemség többi civitasával: az erdélyi szász városokkal és Kolozsvárral.) 33 Bocskai István kassai rezidenciája alapvetően nem Erdély, hanem Magyarország fejedelmének volt székhelye. Bocskai az erdélyi fejedelmi címet csak 1605 áprilisától viselte, ténylegesen pedig 1605 szeptemberétől birtokolta, így udvarának erdélyi komponense mindvégig gyenge maradt. Kassai udvaráról: BENDA 1987., PAPP 2004. Kerekes György megpróbálko-
