Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Cziráki Zsuzsanna: „Felette kérem kegyelmedet, az szállásom felől provideáljon…” Fejedelmi reprezentáció Brassóban Bethlen Gábor látogatásai során
122 Királyi, fejedelmi jelenlét jezetten összejátszott, s a fejedelemjelölt biztos támaszának számított Erdélyben.15 Ezek után a szászok joggal várhatták, hogy a segítségükkel pozícióba került új uralkodó kivételes bánásmódban részesíti majd őket. Ehhez képest Bethlen Gábor - habár békülékeny és a főbb sérelmeket valóban orvosolni kívánó magatartást tanúsított — egyáltalán nem szolgáltatta ki magát a szász urak követeléseinek. Az ebből fakadó csalódás sarkallhatta az Univerzitás bizonyos tagjait arra, hogy uruk ellen az Erdély és Magyarország újraegyesítésén fáradozó Habsburgokkal szőjenek összeesküvést. A mozgalom főkolomposa és a Bethlen Gábort trónra ültető szász tábor vezére ugyanaz a személy, nem mellékesen az új fejedelem tanácsúra: a brassói Johannes (Hans) Benkner, aki e téren 1613 novemberétől 1616 tavaszáig volt aktív.16 Erre a Brassó számára rendkívül feszült időszakra két fejedelmi látogatás esett, egy 1614 áprilisában, a másik 1616 márciusában. Az 1614. áprilisi fejedelmi vendégség ráadásul egybeesett a szultán és a német császár küldötteinek érkezésével, akik a maguk elképzeléseit érvényre juttatandó, mind a fejedelem sarokba szorításán munkálkodtak. A brassói és más szász összeesküvők - nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a szászság nem vett egységesen részt a Habsburgokkal folytatott titkos praktikákban - tevékenységéről Bethlen Gábor ekkor már valószínűleg rendelkezett bizonyos értesülésekkel, bár egészen 1616-ig várt a közvetlen beavatkozással.17 A brassói tanács viszont nagyon is pontosan tudta, mit kockáztat akkor, ha ellenszegül a fejedelmi parancsoknak. Bethlen Gábor hatalmának ingatag voltát, a szászok önnön erejükbe vetett bizalmát példázza az a bátorság, ahogyan a város feltételeket szabott a falai alá érkező, török követekkel felvonuló Bethlen Gábornak. Hegyes András tudósítása szerint a fejedelem a nyilvános megszégyenülés határát súrolva kénytelen volt lefaragni a városba magával vitt udvartartását - a már említett 400 fő felére -, s felháborodásában maga tiltotta meg a bevonulás kötelező elemeként számon tartott kürtöltetést. A krónikás azt is megjegyezte, hogy ha Brassó akkor nem engedi be Bethlent, egyetlen szász város sem nyitotta volna meg a kapuit. A látogatás másnapján a Mária-templomban (ma Fekete-templom) a fejedelemhez címzett prédikáció hangzott el, melynek tartalmáról a források hiányában is sejthetjük, hogy nem Bethlen érdemeit magasztalta.18 Mindenesetre az okos városiak nem feszítették túl a húrt: az esemény számadáskönyvi dokumentációját végignézve 15 Brassó és a szászok szerepéről az 1612-től számított erdélyi belviszályban ld. CZIRÁKI 2011b. 847-876. p. 16 Vő. LOVAS 1944. 419M62. p. 17 Vő. CZIRÁKI 2010. 109-153. p.; HERRMANN 2010. 222-225. p. 18 Az események részletes leírását ld. Hegyes András emlékirataiban: HEGYES 1909. 493- 494. p.
