Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Tóth Árpád: Az evangélikus polgárság és nemesség társadalmi kapcsolatai és rokoni hálózatai Pozsonyban a 18. században
266 Udvar - Város -Főváros juk azt a másfél tucatnyi sebészt (chirurgust)10 11 és gyógyszerészt" is, akik, noha nem egyetemen, hanem a polgári foglalkozásokra emlékeztető rendszerben szerezték képzettségüket, mégis gyógyítással foglalkozva az orvosokéhoz hasonló tekintélyt élveztek a városban. A pozsonyi evangélikus társadalmi elit egy további megbecsült csoportja tehetős kereskedőkből került ki. Az ő üzleti tevékenységükről jelenleg keveset tudhatunk, így elsősorban társadalmi súlyuk felől tudjuk megközelíteni ezt a kört: rokoni kapcsolataik több esetben Bécshez, illetve a Német Birodalom más fontos városai felé mutatnak, és keresztapai felkéréseik nagy száma és a 10 A legnagyobb közéleti súlyú chirurgusok közé tartozott Karl Schwarz (71705-1772, ház.: 1735), akinek apja is seborvos és választott polgár volt, és mint ilyet beválasztották Pozsony tanácsába. Szintén fontos városi tisztséget viselt a brandenburgi őrgrófságból bevándorolt Gideon Riebe (71697-1775, ház.: 1726 és 1755), aki második házasságában a magyar-szláv gyülekezet lelkészének, Vodilay Mártonnak a lányát vette feleségül. Nem csupán a választott polgárságba került be, de annak elöljárójává (a szószólói tisztségre) is megválasztották. Leszármazottai közül fia és unokája is orvos lett (ld. a Függeléket). Itt jegyzem meg, hogy a szövegben előforduló személyek születési, házassági és halálozási adatainak forrásai a német evangélikus gyülekezet egyházi anyakönyvei, és hogy általában csupán az éveket adom meg, mivel a mutatóknak köszönhetően az is elegendő a visszakereséshez és azonosításhoz. Az anyakönyvek eredeti példányát Pozsony Város Levéltára (Archív Mesta Bratislavy) őrzi, másolat található belőlük a Szlovák Nemzeti Levéltárban, a mormon mikrofilmezés nyomán pedig a Magyar Országos Levéltár Mikrofilmtárában, és legújabban az interneten is kutathatók ( https://www.familvsearch.org/search/collection/show#uri=http://hr-search-api:8080/ searchapi/ search/collection/1554443). 11 A patikusok közül a Cottbusban egy tanácsnoki tisztségre is megválasztott kereskedő családjában született Johann Emst Hofikunz (olykor: Hofgunst, 71696-1782, ház.: 1722) emelhető ki, aki Riebéhez hasonlóan a választott polgárság szószólója lett Pozsonyban néhány évre az 1760-as évek közepén, vagyis az egyik legmagasabb rangú polgári tisztséget töltötte be. A Hofkunz birtokát képező, a Vörös Rákhoz címzett gyógyszertár - mely a Mihály kapu lábánál, a város egyik legelegánsabb utcájában állt, és még néhány évvel ezelőtt is patika- múzeumként működött - ezt követően nemes Dobay György Sámuel (1767-1799) és utódai: öccse, Dobay János (1777-1850, ház.: 1803), majd annak fia, Dobay Imre Gyula (sz. 1807, ház.: 1840) kezébe került, és még az 1850-es években is ők voltak a vezetői. Egy másik - az Arany Griffhez címzett - patika a szintén nemesi rendű Kochmeisterek tulajdonában volt a 18. század egészében. E család négy nemzedéke sorozatban városi tisztségeket (köztük tanácsnokit) is betöltött a gyógyszertár vezetése mellett. A harmadik evangélikus tulajdont képező patika, a főtéren álló Fekete Sas a század végétől a nagy befolyású Habermayer család érdekköréhez tartozott - Mathias Habermayer nagykereskedő bátyja, Johann Dániel (71764-1812, ház.: 1789), majd annak halála után veje, Moritz Fiedler (1780-1846, ház.: 1812) vezette -, de már a 18. század elején is tekintélyes városi közszereplőkkel rokonságban álló gyógyszerészek igazgatták. A pozsonyi gyógyszertárak állandósítását célzó, 1727-től egészen 1735-ig elhúzódó intézkedéseket feldolgozó Vámossy István áttekintéséből kitűnik, hogy a 18. századi pozsonyi patikusok - az orvosokhoz hasonlóan - jórészt az evangélikus felekezetűek közül kerültek ki. VÁMOSSY 1901. 296. p.
