Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Tóth Árpád: Az evangélikus polgárság és nemesség társadalmi kapcsolatai és rokoni hálózatai Pozsonyban a 18. században
Tóth Árpád: Az evangélikus polgárság és nemesség társadalmi kapcsolatai... 267 felkérők rangja is arra utal, hogy a gyülekezetben magas lehetett a presztízsük. A pozsonyi Kereskedelmi Testület névsora szerint 1700 és 1800 között valamivel több, mint 100 evangélikus kereskedőt regisztráltak (néhány személyről nem dönthető el egyértelműen a felekezeti hovatartozása, innen a bizonytalanság), akik közül a Kauf- und Handelsmann megjelölés általános használata miatt lehetetlen különválasztani a nagykereskedői jogosítványt szerzetteket (a Grosshändler elnevezés csak később és akkor is következetlenül fordul elő), és természetesen nem mindenki élvezett ugyanakkora tekintélyt.12 Harmadsorban a városban élő evangélikus ügyvédek körét tekinthetjük a pozsonyi protestáns elit részének. Akárcsak a kereskedők esetében, velük kapcsolatban is elmondható, hogy számos lényeges kérdés - vagyonuk és annak eredete, megbízóik köre, működési körük, iskolázásuk - ma még nincs kellően feltárva, mely feladatokat a kutatásnak még szükséges és érdemes lesz elvégeznie. Habár az ügyvédeké is a korai szakértelmiségi csoportok közé tartozott, mégsem a lelkészekkel és az orvosokkal együtt kezeljük őket, ugyanis megélhetési módjuk és társadalmi kötődésük szerint az előbbiekkel ellentétben (akik vélhetően több száz főre kiterjedő, jellemzően középrendű közösséget szolgáltak ki) kisszámú, ám annál befolyásosabb személy alkotta klientúrájukat. Szintén a klientúra természetével függ össze, hogy kötődésük a városhoz feltehetően jóval lazább az orvosokénál. Ám éppen ezért minősíthetjük szerepüket kiemelkedőnek, ugyanis az ország leghatalmasabb főurai mellett töltöttek be bizalmi tisztséget. Jeszenák Pál a Pálffy grófok teljhatalmú megbízottja (plenipotentiarius) és jószágigazgatója (bonorum regens) volt három és fél évtizeden át, köztük Pálffy Miklós nádoré is. Figyelemre méltó, hogy Pálffy János nádor 1751-ben kelt végrendeletében úgy emlékezik meg Jeszenákról, hogy egy aranyórát hagy rá a családjának tett hűséges szolgálataiért.13 De ugyanő intézte Eszterházy Antal herceg jogügyeit is. Egy másik pozsonyi ügyvéd, a ki12 Névsorukat és alapvető életrajzi adataikat közli a város kereskedelmi életét a Kereskedelmi Testület jegyzőkönyvei alapján vizsgáló Eugen Forbát. FORBÁT 1930. és FORBÁT 1959. Az 1731 és 1800 között elhunyt 121 evangélikus pozsonyi választott polgár közül legalább 29- en kereskedők voltak, ami minden más foglalkozásnál több, megelőzve a mészáros-marhake- reskedőket (21 ), a pékeket ( 10), a szappanfőzőket (7) és más mesterségüeket. A kereskedők közül többen városi tisztségeket is betöltötték (leginkább a kamarási posztra választották meg őket), sőt, a század első felében néhányan a tanácsba is bekerültek. Johann Michael Wieland (71685-1766) vaskereskedö például 1728 körül lett választott polgár, 1735-36-ban városi kamarási, 1741-től haláláig pedig tanácsnoki tisztséget töltött be. Szintén kamarásként szolgálta a várost Thomas Teutsch, Michael Limberger, Majthányi Dániel, Gottfried Habermayer, Andreas Posch és Friedrich Fechtner kereskedő a század második felében. 13 MÓL A. 57. (Magyar Kancelláriai Levéltár, Királyi Könyvek), 42. köt. 184. p.: gróf Pálffy János nádor végrendelete, 12. pont.
