Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Szirtes Zsófia: "Ipsum populi eligant, qui melius videbitur expedire". Szász János szebeni királybíró választásának várospolitikai kérdései
SZIRTES ZSÓFIA „IPSUM POPULI ELIGANT, QUI MELIUS VIDEBITUR EXPEDIRE.” SZÁSZ JÁNOS SZEBENI KIRÁLYBÍRÓ VÁLASZTÁSÁNAK VÁROSPOLITIKAI KÉRDÉSEI A visszafoglaló háborúk kora új fejezetet nyitott nemcsak a Magyar Királyság, hanem Erdély történetében is. A 17. század utolsó két évtizedében a fejedelemség fokozatosan veszítette el önállóságát és vált a Habsburg Monarchia részévé. A Habsburg-ház ideiglenes katonai megszállással kezdődő hatalomátvételét különféle szerződések, majd a Diploma Leopoldinum (1691) biztosította. 1. Li- pót császár és magyar király (1657-1705) Diplomájában lehetővé tette a négy bevett vallás szabad gyakorlatát, elismerte a magyar királyok és az erdélyi fejedelmek adományozásait és az általuk biztosított kiváltságokat, továbbá biztosította az erdélyi törvénykönyvek érvényben maradását. A tartomány kormányzása a 12 főből álló Gubernium feladata lett, élén a gubernátorral. A Diploma 18 pontja közül az erdélyi szász városok számára meghatározó jelentőséggel bírt a 8. pont azon kitétele, amely szerint a törvényhatóságok tisztjei - többek között a szász királybírók - szabadon választhatók, de beiktatásukhoz az uralkodó megerősítése szükséges. További korlátozást jelentett a szász városok számára, hogy bár a 3. pont Erdély törvénykönyvei mellett a szász municipális jogok érvényben maradását is biztosította, a rendek között felmerülő vallási, törvényekkel vagy kiváltságokkal kapcsolatos vitákban békés megegyezés hiányában az uralkodó dönthetett.1 Az erdélyi szász városok útkeresését a Diploma által biztosított új közjogi helyzetben jól példázza az 1690-es évek második felében a szebeni királybíró választása körül kibontakozó vita. A még kiépülőben lévő erdélyi Habsburg berendezkedés e korai szakaszában a szász főváros, Nagyszeben számára a királybírói hivatal megüresedése lehetőséget teremtett arra, hogy kísérletet tegyen önrendelkezésének biztosítására. Mivel Nagyszeben város királybírója egyben a szász ispáni méltóságot (comes Saxonum) is betöltötte, a Szász Universitas fejeként a Gubernium tanácsosai között is helyet kapott, a szászság - mint a háI KUTSCHERA 1985. 1—1 1. p.; ROTH 1999. Az 1690-es évek erdélyi viszonyainak áttekintésére: vö. R. VÁRKONYI 1986.; TRÓCSÁNYl 1988. URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV VII. 2012. 465-502. p.
