Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Szirtes Zsófia: "Ipsum populi eligant, qui melius videbitur expedire". Szász János szebeni királybíró választásának várospolitikai kérdései
466 Folyamatosság és újjászületés rom erdélyi rendi nemzet egyike - számára is meghatározó jelentőséggel bírt, hogy e vezető pozíciót egy arra alkalmas, ugyanakkor az uralkodó által is elismert személy nyerje el, méghozzá úgy, hogy a hivatal a lehető legkisebb ideig maradjon üresedésben. Ezekben az években olyan jogtörténeti források születtek, amelyek az erdélyi szász intézménytörténet szempontjából is mérföldkőnek számítanak. 1698-ban elkészültek Szeben város statútumai, amelyek részletesen bemutatják a szebeni királybíró és polgármester jogkörét. 1698. május 15-én a szászok nyilatkozatban ismertették a Gubemiummal e két szebeni főhivatallal járó feladatkört, 1698 nyarán pedig a főkormányszék körkérdést intézett a szászság- hoz a szebeni királybíró választása és a szebeni főtisztek joghatósága ügyében. Ezzel párhuzamosan évekig húzódott az 1697-ben szebeni királybíróvá választott Szász János2 hivatali megerősítésének ügye. Tanulmányunk célja, hogy az eddig tágabb összefüggéseiben nem vizsgált jogtörténeti állomásokat kiváltó események sorát és az azok hátterében meghúzódó tényezőket ismertessük.3 2 Johannes Zabanius (1664, Eperjes-1703, Nagyszeben), később Johannes Sachs von Harte- neck a 17-18. század fordulóján az erdélyi szász politika meghatározó alakja. 1690 ésl694 között szebeni jegyző, 1695-től székbíró, majd polgármester, 1697-től választott királybíró („substitutus judex regius”). 1703-ban az erdélyi rendek és a szebeni tanács az ellene folytatott felségárulási és bűnper következtében kétszeresen halálra ítélik, majd december 5-én a szebeni főtéren lefejezik. Életére ld. ZlEGLAUER 1869. 3 A felmerülő kérdések egy része nem ismeretlen a szakirodalomban. Johann Seivert a 18. század végén a szebeni királybírók életrajzának összegyűjtésére vállalkozott. 1782-1783-ban megjelent tanulmányának megszületése nyilván nem volt független az ekkoriban újraéledő, a szász ispán jogkörét tárgyaló vitától. 1781 végén ugyanis II. József a szász körökben népszerűtlen Johann Cloos von Cronenthal udvari tanácsost nevezte ki szász ispánnak. PUKÁNSZKY 1943. 95. p. Seivert több olyan jogtörténeti forrást - az 1698. évi szebeni statútumokat, valamint Johannes Kinder 1697-ben íródott, a szász ispánokat bemutató kéziratát (ld. később) - is felhasznált, amelyek kapcsolódnak az általunk tárgyalt kérdéskörhöz. Jakab Elek szász alkotmánytörténeti - jegyzetapparátus nélküli - munkájában az 1782. évi vita forrásaihoz visszanyúlva, Cloos von Cronenthal érvelésére támaszkodva ismertette az 1698. május 15-i nyilatkozatot, valamint az 1698. évi körkérdésre adott válaszok egy részét, de mindezek születésének körülményeivel nem foglalkozott, és a szebeni királybíró választása körüli vitáról nem tett említést. Georg Eduard Müller szász kormányzattörténeti munkájáról még inkább elmondható, hogy figyelmen kívül hagyta azokat a történeti eseményeket és személyeket, amelyek és akik a kormányzatban bekövetkezett változásokra befolyással voltak. Trócsányi Zsolt a Szász János hivatali megerősítése körüli vita problémakörét Szász gubemiumi tanácsossága kapcsán tömören ismertette ugyan, ám részletesen nem tárgyalta ezt az egyébként a Gubernium összetételére és működésére esettanulmányként is alkalmazható ügyet; a Szász Universitasnak a szebeni főtisztek jogkörével kapcsolatos vitájával pedig nem foglalkozott. Vö. Seivert 1782.; Seivert 1783.; Jakab 1871.; Jakab 1876.; Müller 1941.; Trócsányi 1988.
