Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Kovács Eleonóra: "Ugyanaz másképpen". Koronázóvárosból püspöki székhely: a 18. századi Székesfehérvár városképi változásai
444 Folyamatosság és újjászületés városi hóhér szállása, később e helyen állt az ún. régi kórház épülete 1764-ben. 1735-ben már áll a város által épített kaszárnya is a mai Kossuth utcában, a karmelita épülettömb közelében. Igen korán van adat a német iskolára (1693) a városháza mellett. Az 1780-as években Székesfehérvár már számos középületet tartott fenn (épített, bérelt, megvásárolt), köztük pl. a belvárosi magyar iskolát, vagy a katonai nevelőházat.36 Köztes helyzetben van, mégis a városi ingatlanok között említhető, bár magánházak egybeépüléséből alakult ki a főtér egy másik meghatározó eleme, az ún. Hiemer-Pfund-Caraffa ház tömbje. Tömegében, kiterjedésében igen jelentős. A ma már egybeépült - hat korábbi házhelyen álló - tömb négy házat foglal magában, s nevét három egykori tulajdonosáról kapta: egyikük Hiemer Mihály - marhakereskedő-mészáros, a török elleni hadjáratok idején hadiszállító, az első német betelepülő családokkal érkezett Fehérvárra, fontos városi tisztségeket viselt, egy időben városbíró volt, 1715-ben vette meg ingatlanát. 1828-ban lett városi tulajdonú ez a rész, s a belvárosi plébánia működött itt. A tömb másik része 1725 és 1727 között a névadó Pfund Mátyás kereskedőé volt. 1755-ben kerül városi tulajdonba, az emeletráépítést követően tiszti szállás, városi borkimérés, városi iskola lett. Az épület harmadik része a Caraffa-ház (és valamikori melléképületei, amelyek helyén 1787 körül a negyedik ház épül), mely 1688-ban Carl Ferdinand Caraffa birodalmi gróf, tábornok szálláshelye volt, 1712-ben báró Franz Carl Cheverelle városparancsnok tulajdona, 1727-ben került városi tulajdonba, s ezt követően városparancsnoki és katonai szállás, majd 1754-től 1828-ig a belvárosi plébánia helye lett. Ennek az épületnek a sorsa jó példa arra, hogy az egykori jelentős ingatlanok, amelyeknek tulajdonosai kereskedők, hadiszállítók, városi tisztségviselők voltak, helyzetük és tulajdon- viszonyaik megváltozásával miként váltak meg a település centrumában álló házaiktól, s hogy azok hogyan lettek közfunkciókat ellátó intézmények céljaira hasznosított városi épületek.37 A város is igyekezett tehát hatalmát reprezentálni, s a közcélokra fordított épületeknek jelentős helyet kijelölni. Ez, mint az elmondottakból látszik, nem egyszerre valósult meg. A városháza épülete jelentős, ám önmagában, elhelyezkedése folytán nem tűnik hangsúlyos elemnek a városképben. Később a Hiemer-Pfund-Caraffa tömb megszerzésével a városnak is sikerült kialakítania egy kisebb épületcsoportot a település szívében, amelyet a későbbi századok folyamán tovább gyarapítottak. (1802-ben a szomszédos Nádasdy-palotát is megkísérelték megvenni, ám ebbe a Magyar Kamara nem egyezett bele.38) 36 KÁLLAY 1988. 232-233., 395. p. 37 Székesfehérvár 169-173. p.; SZVL XV. 26. No. 125, 127, 287, 289. 38 SZVL XV. 26. No. 183.; SZVL IV. A. 1002. a) Tanácsülési jkv. 1802. No. 1673.
