Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)

Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Kovács Eleonóra: "Ugyanaz másképpen". Koronázóvárosból püspöki székhely: a 18. századi Székesfehérvár városképi változásai

Kovács Eleonóra: „Ugyanaz másképpen” Koronázóvárosból püspöki székhely 441

1. kép. Egyházi épülettömbök a belvárosban (Kovács Eleonóra rajza)

is, így a székesegyház körül gyakorlatilag egyházi lakónegyed alakult ki. (A püspöki palota melletti Lakatos utcában is volt olyan ingatlan, amely a püspöki rezidenciához tartozott.)

Szintén a püspökség létrejöttéhez kapcsolódott a 18. század második felének másik jelentős egyházi építkezése, a püspöki palotáé. Nem csupán amiatt lényeges, mert a város püspöki székhellyé alakulása eleve kulcsfontosságú, de az épület elhelyezkedése, mérete, kivitelezése is jelentős.

A mai püspöki palota és a városfal közötti területen a középkori Székesfehérvár legjelentősebb épületegyüttese, az egykori királyi bazilika, kápolnái és a prépostsági épületek romjai még a török kort követően is álltak. A megszállás alatt ezeknek csak egy részét alakították dzsámivá, a bazilikában fegyver-, lőszer- és lőporraktár volt. A jelenlegi püspöki palota a Szűz Mária prépostsági templom nyugati homlokzatának helyén épült és annak kőanyagát is felhasználta. Az építkezés 1780-ban kezdődött, s 1803-ban fejeződött be. A város első püspöke, Séllyei Nagy Ignác kezdte meg, a második püspök, Milassin Miklós fejezte be, amire a homlokzaton lévő címer is utal.31 Az épület külső megjelenése önmagáért beszél: a nagy barokk egyházi rezidencia szinte világival versengő képet mutat, s megjelenési formájával egyértelműen utal arra, hogy a város az egyházi reprezentáció központja lett. Nem csupán kivitelezése, palotaszerű

31 SIKLÓSI 1990. 52-59. p.; Székesfehérvár 180-182. p.; ZÁDOR 1979. 104-118. p.; FÉNYI 1977. 127-144. p.; KOVÁCS 1977. 99-102. p.; SZVL XV. 26. No. 247.