Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Kovács Eleonóra: "Ugyanaz másképpen". Koronázóvárosból püspöki székhely: a 18. századi Székesfehérvár városképi változásai
440 Folyamatosság és újjászületés A Nepomuki Szent János-templom és rendház telkén egyes vélemények szerint középkori egyházi épület, majd egészen biztosan török dzsámi állt. E terület 1689-től már a jezsuitáké. De Prati 1720-ban készült városalaprajzán itt is kereszt látható, vagyis az itt talált épületet a jezsuiták már templomként használták. A rendházat 1744-1745-ben, a templomot a dzsámi bontása után, 1745 és 1751 között építették. (1755. július 30-án szentelték fel.) Az épület nyugati szárnyát alkotja, de már a párhuzamos utcára néz az egykori gimnáziumi épületrész, amely már 1724-ben állt. (Mai alakját a 19. században nyerte el.) Az épületcsoport a jezsuita rend feloszlatása után 1776 és 1786 között a pálosoké, később (1813-ig) a német polgárság plébániája lett. A rendház a katonaságé, a gimnázium először a pálosoké, 1813-tól a cisztercieké.29 Az egyházi építkezések második üteme a püspökség megalapításához, s az egyházigazgatási szerep megerősödéséhez kötődik. A főtértől kis távolságra, egy mellékutcában, ugyanakkor szinte az egyetlen magaslaton, így jól láthatóan foglal helyet a Szent István király székesegyház. Helyén valamikor a Szent Péter-templom állt, amelynek a királykoronázásokkor is volt szerepe, központi fekvése is meghatározó volt. Helyén a 13. században újabb templom épült, amelyet több ízben is bővítettek, illetve alakítottak. Ennek az épületnek is szerepe volt a királykoronázási ceremóniák során. (A bazilikában megkoronázott király jelképesen itt kezdte meg uralkodását, ítéletet hirdetett, és elvégezte a lovaggá ütés szertartását.) Az épületet a török korban dzsámivá alakították (Szulejmán szultán dzsámi). A törökök kivonulásakor már romos, ám az egyház azonnal birtokba vette, a jezsuiták kezdtek benne misézni, s mivel a mélyebben fekvő területen a jelenlegi romkertnél fekvő, István király által alapított bazilika elpusztult, így ezt kezdték a város első templomának tekinteni és Szent István tiszteletére szentelték fel. A templom pusztulása miatti fokozatos renoválás, majd átalakítás 1702 és 1777 között zajlott igen sok lépésben. Jelentősége nagyon megnövekedett 1777-ben, amikor a püspökség megalapításakor a pápa püspöki székesegyház rangjára emelte, majd 1778-ban rábízták a Szent István- fej ereklye őrzését.30 A jelentős egyházi épületek közelsége később módosította valamelyest a környék utcáinak lakosságát. A székesegyházzal szomszédos utcák lakói már a 18. században igen gyakran egyházi személyek voltak, később pedig egyre inkább közülük kerültek ki az itt lakók. A székeskáptalan a 19. század elején a bazilika utcájában (az Arany János utcában) lévő házak jelentős részét megvásárolta. Ugyancsak ingatlanokat vásároltak a párhuzamos Megyeház utcában 29 SIKLÓSI 1990. 50. p.; Székesfehérvár 146-149., 182-183. p.; SZVL XV. 26. No. 196. 30 SIKLÓSI 1990. 13-14. p.; Székesfehérvár 154-158. p.; XV. 26. No. 21.
