Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)

Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Kovács Eleonóra: "Ugyanaz másképpen". Koronázóvárosból püspöki székhely: a 18. századi Székesfehérvár városképi változásai

Kovács Eleonóra: „Ugyanaz másképpen” - Koronázóvárosból püspöki székhely 437

kenységének gyakorlását is visszanyerte. Nem sokkal a püspökség létrejöttét követően, 1778-ban az uralkodó a Raguzából visszaszerzett Szent István-erek- lyék közül a fejereklye őrzését a püspöki rangúvá emelt székesegyházra bízta. Utóbbi tény a város szakrális szerepének növekedésével járt együtt, Székesfehérvárnak kisebb szakrális centrumként is sikerült újjászületnie.

Állam- és egyházigazgatási szerepe - középszinten - továbbra is volt. Kulturális funkciói is megmaradtak, e téren nem volt visszalépés, gimnáziuma (később papi szemináriuma is) nyílt; közoktatási és kulturális funkcióival megyei, de a megyehatáron is túlnyúló hatósugárral működött. Nem sikerült azonban iskolavárossá válnia, vagyis a 18. századi jó alapokat, a kiemelkedő szerzetes- rendi oktatók jelenléte és számos iskola ellenére a 19. század is csak mérsékelten tudta kiaknázni, s bár az 1790-es évektől voltak törekvések a felsőoktatás irányába, végül a papi szeminárium volt az egyetlen eredményes lépés. (Hogy ez komoly hibának bizonyult, csak jóval később derült ki, hiszen a 20. században, s talán ma is a város előnye egyben a hátránya is: nem iparváros, nem iskolaváros, nem üdülőváros, sokszínűsége ellenére, vagy éppen emiatt egyelőre egyik karaktervonását sem sikerült megerősítenie. Helykeresése - véleményem szerint - ma is zajlik.)

A 18. század végére Fehérvárt a magyar városhálózatban a városi települések (szabad királyi városok, püspöki városok és városi funkciót betöltő mezővárosok) rangsorában a legnagyobb, legjelentősebb városok csoportjának végén, vagy a középvárosok élén találjuk.

Új épületek és építtetőik

A török után elsősorban a belváros maradt viszonylag épségben. Itt voltak a nagyobb és szilárdabban épült házak, s a fontos funkciójú építmények. Az újonnan készült épületeknél érdekes és tanulságos megfigyelni, hogy az előtte ott álló létesítmények a középkorban és a török korban milyen célt szolgáltak. Több esetben csak esetlegesen és bizonytalan módon lokalizálhatok az egyes objektumok, s mivel más-más névvel is szerepelnek a különböző forrásokban, a különböző korszakok épületei nehezen feleltethetők meg egymásnak, de akadnak azért értékelhető adatok is.

Általánosságban elmondható, hogy a töröktől felszabaduló városban első lépésként javították, lakhatóvá tették a használható épületeket, ezután következtek a bővítések, átépítések. Az építkezésekkor is inkább a továbbépítés, mint a bontás volt jellemző. így maradhattak meg ma is álló épületekben középkori részek, falmaradványok. A nagyobb szabású, új építkezések alkalmával is -