Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Kovács Eleonóra: "Ugyanaz másképpen". Koronázóvárosból püspöki székhely: a 18. századi Székesfehérvár városképi változásai
432 Folyamatosság és újjászületés török időkre a 630 hektár feletti területet. E korszak európai városaihoz hasonlítva akkori területe kifejezetten nagynak mondható. Ehhez képest, de önmagához képest is jóval kisebb terület maradt meg tehát a megszállás és pusztulás (tűzvész, ostrom) után.15 A két megmaradt településrészt közös vámterülete és védelmi rendszere tette egységessé. Harcászati szempontból azonban a belváros mindvégig őrizte különállását. A nyugati városrész egykor külön területei ekkorra már rég egybeépültek, egyes részei (johannita) eltűntek, egységes városrésszé vált.16 A visszafoglalt városról a korabeli krónikák igen sötét képet festettek. A házak nagy része igen rossz állapotú volt, egy részük fából épült, megrongált voltuk miatt többnyire lakatlanok voltak, s a pusztulás nyomait viselték magukon. A kőépületek sok kis üzletbódéval voltak toldva-foldva. 1688-ban a meglévő épületek 50%-a volt lakatlan.17 Ez az állapot kétségtelenül azzal a nagy tüzvész- szel volt indokolható, amely két évvel a város visszafoglalása előtt, 1686-ban tört ki és a külvárosokat nagy mértékben, de a belső vár egy részét is megsemmisítette. Az ekkor betelepültek számára az volt a fontos, hogy a lakhatóvá tehető épületeket a lehető leggyorsabban, kis munkát ráfordítva azonnal használatba vegyék, helyrehozzák. Sok házat ekkor építettek át, vagy bontottak le. Az új lakosok nem volt lakhelyeket, hanem lakhatásra alkalmas, átalakítható, vagy hasznosítható épületeket láttak a régi házakban. A törökök kiűzése után a város a bécsi Udvari Kamarától függő Budai Kamarai Adminisztráció felügyelete alá került, s régi kiváltságait még nem kapta vissza. E kiváltságok visszaadása azonban igen nehézkesen zajlott. 1688 júniusának végén, mivel a város helyzete nehezen stabilizálódott az Újszerzeményi Bizottság tagjaival, Kollonich Lipót bíboros, az Einrichtungswerk atyja érkezett Székesfehérvárra, hogy a város újratelepítésével kapcsolatban intézkedéseket foganatosítson. Miután egy kiküldött kamarai kancellista a telepítés körülményeit már előzőleg megvizsgálta, s referált a kamarának, engedélyezték a város újratelepítését, az ingatlanok (házak) kiosztását, s szeptember 15-én rendtartást adtak ki. E rendtartás már vallási kérdésekre is utalt, előrevetítette egy későbbi részletesebb szabályozás alapvonásait, a következőképpen: „az idegen nem- zetiségűekre, a kálvinistákra, luteránusokra és a zsidókra vonatkozó pátenst a bizottság a városi magisztrátusnak megfogja küldeni. ” A bizottság ekkor még nem döntött konkrétan a felekezeti szabályozást illetően, arra csak néhány évvel később, 1703-ban, a városnak adott Diploma Leopoldinumként ismert kivált15 SIKLÓSI 2007. 183-185. p. 16 Siklósi 1990.90. p. 17 KÁLLAY 1958. 50. p.
